Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Csoóri Sándor: Fölébredhet-e az író? (esszé)

Csoóri Sándor

Sajnos, mindnyájan készületlenek voltunk egy ilyen kínálkozó példamutatásra. Készületlen volt a politika, készületlenek voltak maguk a népek, készületlen volt az irodalom is, amely századokon át alakította a közép-európai országok sorsát.

Középiskolás koromban az irodalomról én azt jegyeztem föl magamnak, hogy az igazi irodalom mindig megelőzi korát. Nem úgy, hogy előre szalad a semmibe, s ott kezd el építkezni, hanem úgy, hogy jelenét a képzelet segítségével kitágítja, s elképzelése változatait tekinti valóságnak.

Az irodalomra szabott minták alapján kezdtem el gondolkodni a demokráciáról is. Mindenekelőtt eszmének és erkölcsi lehetőségnek tekintettem. Inkább egy olvasmányos regény, mint egy botrányos dráma rokonának. De hamarosan arra ébr

edtem, hogy a demokrácia sokkal inkább világpiaci áru, mint nemes, eszmei műalkotás. Történelmi fejfájása van? Gyógyítsa gyorsan demokráciával! Gúnyolódom, persze, hogy gúnyolódom, megvan rá minden okom. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet igazán fölismerni - mondja a közmondás. A demokrácia legközelebbi társa a média, ezen belül is talán a televízió. Igen, a televízió, mint fogalom, és mint valóságos tárgy is! Tiszafüreden Kiss Kornél ugyanazokat a képeket láthatja a képernyőn, mint valamelyik tagja a Rockefeller családnak New York-i palotájában. Úgy is mondhatnánk, hogy a képernyő előtt egyenrangúak, de ha eltűnik a kép, vége az egyenrangúságnak. Rögtön más lesz a látható világ mindkettőjüknek, ha a Nagy Összehozó nem alakít ki mesterséges világot körülöttük.

Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy a demokrácia a könyv helyett a televízióra és az újságokra bízza magát. A fölgyorsított történetek és a fölgyorsított valóság mágiájára. A képernyőn megjelenő tárgyak, események sokkal valóságosabbaknak látszanak, mint például egy vers szavai.

Ez azonban csupán egy korszerű félreértés, hiszen a valóságot nem a tünékeny ségiik vagy a vaskosságuk alapján ítélhetjük meg, hanem a részleteik összehasonlítása és gondos kiválogatása után. Sőt még ez sem elég, mert előbb meg kell találnunk azt a válogatási elvet, amely köré a világ fölépíthető. Mondjuk, hogy egy regény főhőse valóságos lehessen, az írónak száz másik emberből kell megformálnia azt az egyet: külső-belső adottságokból és tulajdonságokból.

De még ez sem elég a teljességhez, mert a rész-valóságok számára meg kell találni azt a válogatási elvet, amely köré a világ fölépíthető. Van, amikor ez az elv mitologikus, romantikus, realista, szürrealista, naturális, posztmodem s így tovább.

Olvassunk bele két magyar versbe, hogy megérthessük a stílusok fontosságát. Az egyik vers Petőfi Sándor: A négy ökrös szekér című verse, a másik József Attila Ódája. Az első vers egyetlen, valóságos élmény leírása: vidéki kirándulás Erzsikével, beledöcögve a regényes éjszakába, temető, holdfény, szerelmi színhely. S azt kérdi a költő a mellette ülő lánytól: Ne válasszunk magunknak csillagot?... A csillag vissza fog vezetni majd/ A múlt időknek boldog emlékéhez,/ ha elszakaszt a sors egymástól minket. És választottak maguknak csillagot.