Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Csoóri Sándor: Fölébredhet-e az író? (esszé)

Csoóri Sándor

na megnyerniük, hiszen az előző évtizedben ők voltak a legmérgesebb és a legbátrabb ellenzékiek, ők jelentették meg a földalatti irodalom színe-javát, ők mondták ki először hangosan, hogy Kádárnak mennie kell és így tovább, és így tovább. Érdemeik múlhatatlanok voltak és látványosak. Mi, nemzeti demokraták, földalatti politizálás helyett, a föld felettit vállaltuk. Azt vallottuk, hogy a magyar irodalom ne vonuljon föld alá, joga van ahhoz, hogy olyan folyóiratokat adjon ki nyilvánosan, mint amilyenek a Horthy-rendszerben is megjelenhettek. A Válaszra és a. Nyugat utódjára: a Magyar Csillagra gondoltunk.

Ezért kezdtünk el dörömbölni egy új lapért, amelynek a főszerkesztőjét nem Aczél György választja ki, hanem maguk az írók. Sajnos, csak kilenc év után, 1988-ban sikerült megjelentetnünk a Hitelt.

Ezzel a kis kitérővel azt szerettem volna megerősíteni, hogy ha mi nem voltunk is olyan legendásak, mint Konrádék, Kis Jánosék, Radnóti Sándorék, Haraszti Miklósék és még sokan mások, föld feletti politizálásunkkal legalább annyit elértünk, mint ők. Mi szemtől szembe politizáltunk a hatalmon lévőkkel, ami semmivel se volt könnyebb, mint a Beszélőben üzenni nekik. Hozzátehetem azt is, hogy mi folyton az országot jártuk és a testünkkel is politizáltunk. Mindenki, aki eljött az író-olvasó találkozóinkra, a saját szemével láthatta, hogy nem félünk, hogy szorgalmas - vagy besúgásra kényszerített - barátaink mindenről tájékoztatják a politikai és kulturális életünk legfőbb embereit.

Ha az első szabad választáson mi csak a második helyen végzünk, szó nélkül belenyugszunk a szakralizált balsorsba. Szabaddemokratáink azonban nem nyugodtak bele. Valamelyik külföldi támogatójuk épp akkor hívta föl Antall Józsefet telefonon, amikor őrá vártam az MDF székházban. Néhány perces beszélgetésükről, amely drámai lehetett, Antall annyit árult csak el, hogy beszélgetőtársa bejelentette: ha a két győztes párt, az MDF és az SZDSZ nem tud olyan politikai békét teremteni az országban, amely biztosítja a kölcsönt adó külföldi bankok élet- föltételeit a demokráciában, azonnal kivonják a pénzüket.

Antall lefittyedő szájaszéléről leolvastam, hogy ez hadüzenet volt, de a részletekről nem árult el semmit. Két vagy három nap múlva behívott és megmutatta nekem a paktum szövegét. Ettől viszont én fehéredtem el. Mészfehérré igazán akkor váltam, amikor megtudtam, hogy egyik koalíciós társunk se tudott az egyezségkötésről: sem a kisgazdák, sem a kereszténydemokraták. Mindkét párt ekkor sérült meg a kijátszottságtól s kezdett el porladozni. Ráadásul a győztes párt, az MDF elnöksége se tudott erről a hát mögötti paktumról. Antall József egyedül nekem mutatta meg a megállapodás szövegét, abban reménykedve, hogy én talán megértem sarokba szorítottságát. De nem értettem meg. Azzal adtam vissza neki a meghitt dokumentumot, hogy a demokrácia még meg sem született, máris bűnnel szövetkezett, hisz az ország népe hat pártot választott be a parlamentbe, s ti a hatból önkényesen kiválasztottatok kettőt. És amit ti csupán paktumnak neveztetek, sokkal inkább egy álarcos koalíció. Hatalmi ügyeskedés. A későbbi idők is ezt igazol