Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 nyezi, hogy az emberek egyre jobban kiábrándulnak a politikából és elfordulnak tőle. Ma már sokszor álságos többségi akaratról, többek között koalíciós többségről beszélni, hiszen a polgárok egyre jelentősebb része nem vesz részt a választásokon. Megfontolandó az is, hogy a választók egyharmada nem talál számára elfogadható pártot, s közel fele olyan politikust, akit példaként követni tudna...?! Mielőtt az e- gyes országokban elhangzana az argentínai népvihar jelszava: „Húzzatok el mind!”, szükséges elgondolkozni, hogy a 21. században meddig vagyunk képesek elviselni egy ilyen elfuserált demokráciát, amely már inkább csak féldemokrácia, s bizonyos vonatkozásokban: degenerált demokrácia, ahol a választói akarat helyett inkább érvényesül a multik, bankok és pártszponzorok akarata. Bizony, ideje volna már más alapokra helyezni a népakarat érvényesülését és a társadalmi igazságosság kérdését... Szerintem ezen a mi generációnk már csak elgondolkodhat, a cselekvés a fiatalabbakra vár... Egyedül üzenettel tudok nekik szolgálni, recepttel nem. Mert ha a mostani pártokat veszem, amelyek közül a bal jobbosabb a jobboldalnál, és a jobb balosabb a baloldalnál, miközben mindenegyikből egyaránt árad a parttalan populizmus és demagógia. Szerintem ebben a században, a 21-ben, ha egyáltalán szükség van pártokra (?!) , akkor talán csak kettőre: TOLERANCIA pártra és SZOLIDARITÁS pártra! Ennyi elég is volna és semmi több!... Szőke József: - A második világháború után egyértelművé vált, hogy Kö- zép-Európa kis államainak sorsa, s ezen belül a nemzeti kisebbségek léte a nagyhatalmak politikai játékszere lett. Ezt a lengyel származású pápa a saját sorsának alakulásán is jól érzékelhette. A kapitalizmuson-szocializmuson alapuló, kétpólusú világ ellenségeskedése, majd versengése során, a két tábor természetszerűen befolyásolta egymás cselekedeteit, viselkedését, belső erőnlétét, hadseregük szüntelen fejlesztését. Mindketten ,jó fiúk” szerettek volna lenni a világ szemében. Nyugat azt mondta, a tőkés állam is lehet,jóléti állam”, szocializmusban is lehetséges az „árutermelés”, visszhangozta Kelet, s Kádár ezt bizonyítani is akarta. A pápa által említett „aberráció” tehát kölcsönös volt, ezt Gorbacsov tudhatta a legjobban. A helyzet alapvetően megváltozott, amikor a szocializmus Európában megbukott, s a Szovjetunió széthullása folytán a világ egypólusúvá vált. Nem csupán a Kádár-rendszer szűnt meg, de a finn jóléti állam is. A kapitalizmus - megszabadulva vetélytársától - azóta ismét a klasszikus, valódi arculatát mutatja, s ez a jövőben sok problémát okozhat. Mint ahogy az egypártrendszer, az egypólusú világ sem természetes. Érzéketlenné válhat a szociális problémák, valamint a másság, más földrészek népeinek sajátos problémái iránt. A világ mai megosztottságában ez a veszély azáltal is nőhet, hogy benne az egypólusúságot egyetlen szuperhatalom képviseli. Ennek a szuperhatalomnak természetes módon, sajátos „magánérdekei” is léteznek, s ezek érvényesítése nem mindig érdeke a világnak is. Nem jó tehát, ha nincs semmiféle fékező erő, amely ezeknek az érdekeknek az érvényesítésében mértéket szabhat.
