Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - KÖRTÁRS MAGYAR KÖLTŐK VERSEI - Ágh István: Csak dőlt és folyt - Kovács András Ferenc: Gyászkórusok
Kortárs magyar költők versei ÁGH ISTVÁN Csak dőlt és folyt Az volt nekem a forradalom vége, mikor a menekülők vonatáról leszálltam, egyik földimmel betértem a restibe életben maradásom ünnepelni, bár kilyuggatott bőrrel jelentem meg, ahol még ismerősen nyílt az ajtó, a főnök gimnazista lánya mérte az italt, meghatódva szavaimtól, történetekkel itta tele magát, szaporítva a tósztra töltött poharat, visszafojtott éljen a forradalom! szította a részeg tüzet tovább, még egy decit a hősnek!, s oly émelyítő bűz áradt a törkölypálinkából, hogy kicsapta belőlem az iszonyat, és lábam elé ömlött minden, ami a közelmúltban felgyűlt, csak dőlt és folyt az epével kevert könny. KOVÁCS ANDRÁS FERENC Gyászkórusok Mint a nagyszerű, bölcs Themisztoklész, mint a páratlan, hős, szép Alkibiadész vagy mint a jó, merész beszédű Xenophón. Mind olyanok, görögök, vagyunk mi! Nagyszerűek, páratlanok, merészek: tán vakmerők is olykor, ám megfontoltak, nagylelkűek, jók, bölcsek, szépek, s hősök is. Kis hiúság, csel, tettrekész hamiskodás,
