Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fried István: A cseh-magyar kapcsolatok tudósának köszöntése (esszé)
JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE zött a 16. század második felében és a 17. század elején. Milán Smerda a tescheni pietizmus és Magyarország kapcsolatát elemzi. Ezek szerint Teschen a Haliéból kiáramló pietizmus közbülső állomása volt, innen cseh és morva vidékre éppen úgy terjedtek a pietista eszmék és iratok, mint Magyarországra. Egészen Prazák kutatási területéhez közeli témát választott Jirí Kroupa, mikor a morvaországi építészek magyar, magyarországiak morvaországi tevékenységére figyelmeztetett (az időpont: 1800 körül). Fulnekből Thalherr, Mikulovból Fellner, Magyarországról Hild János érkezett, s a XIX. század fordulója klasszicista építészetének népszerüsödé- séhez valamennyien jelentékeny mértékben járultak hozzá. Az érdekes sorsfordulatokban gazdag életű Adam Jerzy Czartoryski európai föderációs elképzeléseit vázolja Radomír Vicék, a lengyel politikus jó darabig bízott I. Sándor cár hajlandóságában. Michal Danilák a galíciai és a magyarországi ukránok (rutének, ruszinok) kapcsolatait tárja föl, első lábjegyzetében érzékeltetvén a terminológia és az önelnevezés problémáit, elsősorban a XIX. század történésein szemléltetve a különféle irányok érintkezéseit, törekvéseit. Az egyetlen magyar résztvevő, Deák Eszter, Prazák professzor egykori aspiránsa az egyetlen német nyelvű tanulmányban foglalja össze Sigmund Berchtold gróf magyar kapcsolatait, valamint buchlovi könyvtárának hungarika-anyagát. S bár tanulmányának bővített változata 2005-ben, a Magyar Könyvszemlében megjelent, programja nem vált időszerűtlenné, a gyűjtemény (könyv és kéziratok) alaposabb földolgozást érdemelne. Pavel Mrkvánek Prazák életművének finn szegmenséhez kapcsolódik, a Kalevala cseh útjáról értekezik. Éva Irmanová a párizsi békekonferencián a magyar határokról folytatott vitáról közül vázlatos tanulmányt cseh és magyar forrásokra hivatkozva (például Ormos Mária műveire). Andrej Tóth alapos levéltári forrásokból építkezik, Huszár Károly kormányának törekvéseit mutatja be, amelyek egy magyar szempontból elfogadhatóbb közép-európai rendezésre irányulnak 1919-20-ban. Számottevő figyelemre tarthat számot a Róbert Pejsa-Sylvia Kocisová szerzőpáros írása a MAKK-ról (Magyar Akadémikusok Keresztény Köre), az államfordulat utáni magyar értelmiségi mozgalomról (szintén levéltári források felhasználásával!). Az 1920-as esztendőkben kísérelte meg az önszerveződést a magyar értelmiségiek több csoportja, köztük a MAKK, Prágában. A dolgozat függelékeként közlik a szerzők az 1925-30 közötti kulturális-társadalmi rendezvények válogatott jegyzékét. Az utolsó lábjegyzet a prágai magyar szervezeteket sorolja föl. Hantos Elemérről ma keveset beszélnek, pedig az ő közép-európai vonatkozású tevékenysége, kapcsolatai a bécsi és a brnói körökkel, külön a brnói Közép-Európa Intézettel több figyelmet érdemelnének. Miroslav Jerábek német és cseh nyelvű anyag alapján rekonstruálja, a budapesti egyetem közgazdász professzorának elsősorban gazdasági-kapcsolattörténeti munkásságát. Jó lenne, ha a magyar anyag feltárulása illeszkedne ehhez a kezdeményhez. Martin Marék a két világháború közötti csehszlovák-szovjet gazdasági kapcsolatok egy fejezetéről számol be, Jaromír Mach pedig a prágai orosz művelődési és történeti múzeum sorsáról. Ismeretes, hogy az
