Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - Napló
NAPLÓ KEGYELET Meghalt Lovicsek Béla Nyolcvannégy éves korában, Csatán, június 27-én elhunyt a szlovákiai magyar irodalom egyik kedvelt alkotója, próza-, és színműírója, akit pedagógusként és újságíróként is ismert a közvélemény. Nagypeszeken születtet 1922. szeptember 2-án. Szülőfaluját a térképek már nem jelzik, minthogy később közigagatásilag egyesült Tergenyével, és Szikince néven új falu született. Pozsonyban, a pedagógiai gináziumban szerzett oklevelet (1952), tanítói tevékenységet azonban 1950-től folytatott, Nyéken, Zalabán és Zseniéren. 1969 és 1977 között a Hét munkatársa, 1977-től nyugdíjaztatásáig (1982) a Csemadok KB titkára. Az „írni kell” ösztönével előbb versekkel kísérletezett, majd áttért a prózára. Első elbeszéléskötete Haragosok címmel (1957) jelent meg. Riportokat, közéleti cikkeket és rádiójátékokat is írt. Rendkívül termékeny író volt, a kevésbé igényes olvasók körében a legnagyobb sikerét A csillagszemű asszony (1961) és a Forgószélben (1987) című regényeivel aratta. Regényeinek színpadi átiratát a műkedvelők előszerettel játszották. Népszerűségét könnyed stílusának és mesélőkedvének köszönhette. Szarkasztikus humora ismert volt kortársai előtt. Égre nyíló ablak című regénye 1991-ben jelent meg. Húsz év után (1958) című drámáját a Csehszlovák Televízió is bemutatta. Tisztelettel és megbecsüléssel adózunk emlékének! Meghalt Beney Zsuzsa Beney Zsuzsa költőnő, regény- és esszéíró, tanár, orvos, a Szépírók Társaságának tagja 2006. július 12-én, 76 éves korában meghalt. „Biztosan igaz, hogy vannak olyan költők, akik egyetlenegy verset írnak mindig újra egész életükben.” Ilyen költő azok közül, akik különösen közel állnak Beney Zsuzsához, Emily Dickinson, nemzedéktársai közül pedig (a szavak és a formák korláttalan megsokszorozásának változatában) Tandori Dezső; és feltétlenül ilyen költő maga Beney Zsuzsa. A Költők egymás közt című antológiában szerepelt (1969), Weöres Sándor vezette be. TűzfÖldtől (1972) című kötetét a fájdalom, a kiszolgálatott ember sorsélménye hatja át, A második szó (1981) címűben harminc szonettet tett közzé, témájuk „az emberiség roppant szenvedése”. Gyermekversei (Cérnahangra, 1972) is megjelentek. Regényei közül a Rontás címűt említhetjük (1974), melyben a szerelmi háromszög kényszerében vetélkedő nők démonikus sorsösszefono- dásait mutatja be, illetve a Napló, előtte és utána (1987) című művét, melyben a biztos halál tudatában átélt élet lélektanát kutatja. HIBAIGAZÍTÓ Varga Imre versét, Madárfészek címmmel a júliusi számunkban közöltük. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon egy idegen vers is „társult” az említett vershez, Az emlékek címmel. Mint később kiderült, ez utóbbi verset Antalík József írta, az ő verseit a júniusi számban közöltük, ez a vers azonban „lemaradt”. A hiba bosszantó, a szerzők és az olvasók szíves elnézését kérjük!
