Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Hogya György: Agyagtáblák (esszénovella)
Hogya György kor nagy részben lefedték saját lelki megnyilvánulásaimat; néha összefüggéstelenül jegyzetelt, mintha ő is egy fénynyalábra várt volna, amely megvilágítja saját szövegeinek összefüggéseit. Egyszóval rokon léleknek tűnt. Ennek a férfinak - aki feltételezésem szerint a többi sumértől eltérően valószínűleg nem volt zömök és kopasz (miként a „hegyi legény”4 akkádok - akik ugye göndör hajat és szakállt viseltek - sem voltak mind ostobák és ellenségek) - a feljegyzései éppúgy nélkülöztek bármiféle „célt”, mint az én saját megjegyzéseim. Nem naplónak szánta őket, és nem is regénynek. Stílusa egyszerű, gondolatai könnyen követhetők, és hasonlatai sem nevezhetők különösen elvontaknak...(miként az enyémek sem), s talán ezért reméltem, hogy a sok jegyzetből négyezer év után is összeáll a hiányzó láncszem, amely elvezet a hétszáz évvel La-taddár-ilu előtt élt Gilgameshez... akinek árnyékában ott húzódhat valamelyik írnok ősöm alakja is... La-taddár-ilu általam egyes, kettes, hármas és négyes számmal ellátott agyagtáblájának szövege „Apám a La-taddár-ilu = Istentől ne félj nevet adta nekem. Máig sem értem pontosan miért: A sumér aranykor idején, kétezer éves kultúrával a hátunk mögött, és több mint kétezer istennel a nyakunkon, mi jelentősége lehetett? Szerencsére, pontosabban Nibada istennőnek hála, írnok lettem a III Ur-i dinasztiában, melyet Ur-Nammu alapított, mintegy száz éve, miután leverte a qutúk uralmát, s visszaállította Sumer nagyságát és dicsőségét. Irnoki vizsgáimat kitűnően tettem le, tökéletesen fordítom az akkád szöveget sumérra és viszont. (Ha az írnok nem ismeri a »hegyi legény« akkádok nyelvét, miféle írnok?— szoktuk mondogatni egymás közt, utalva ezzel arra, hogy az írást mégiscsak mi, sumérek adtuk a világnak.) Már minden jelet ismerek (még a legrégebbieket is), tanácskozni tudok a mesterek gyülekezetében, sőt mi több, képes vagyok a leghíresebb jövendőmondókkal is társalogni, hiszen ismerem a máj5 titkait. írnok lévén rengeteg szöveget másoltam agyagtáblákra... talán már túl sokat is..., s jelenleg „A nagy égből a nagy föld felé” című munkán dolgozom, ami Innin istennő története. Valójában szellemi találkozó a nagy Sarrú-kín lányával, En-hedu-ana-val, aki az „ Innin és Dumuzi az Elet házában ” című munkájával jóval megelőzött engem. Ugyanazzal a gondolattal foglalkozott, és sok mindent hasonlóan értékelt, mint én. Csak reménykedem, hogy Innin, istennőről, és Dumuzi istenről, akit én csak az Örvény Fiának nevezek, mégis tudok újat mondani. Néha mégis elfog a kétség; vajon elmondhatom-e bármiről, amit eddig leírtam: ez az enyém? Mondhatnám, hogy a szövegeim írásában olvasmányélmények befolyásolnak - több ezer agyagtábla teleírása és másolása után ki is csodálkozhatna ezen? - , ám az az igazság, hogy alaposabban belegondolva, be kellett látnom, sokkal régebbi élményeim is lehetnek és befolyásolhatnak, semmint azt korom
