Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Németh Zoltán: Egy régió megkerülhetetlen életműve (Csáky Károly kötetéről)

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2006

emelni könyvtáram polcáról a Csáky-köteteket. Az 1985-ös Honti barangolások e- sik először kezem ügyébe, benne a Tinódi Lantos Sebestyén honti tematikájú his- tóriás énekeivel foglalkozó tanulmánnyal, valamint a drégelyi Szondi-emlékről és Szondi-kultuszról szóló írással. A Honti barangolások harmadik és negyedik fejezete jól mutatja azt az irányt, ahonnét Csáky Károly elindult: foglalkozik egyrészt a régió neves szülötteivel, Szeder Fábián palóckutatóval, Ipolyi Arnold műgyűjtő püspökkel és Magyar Mythológiájával, másrészt felgyűjti azokat az eseményeket, amelyek neves irodalmárok honti kapcsolatairól tudósítanak: Petőfi Sándor, Bartók Béla, Móricz Zsigmond utazásairól. Az 1989-es Szülőföldi vallomások ezt a két irányt teljesíti ki: Gáspár Imréről, Krúdy Kálmánról, Krúdy Gyuláról, Reguly Antalról, Manga Jánosról, Kubányi Lajosról jelennek meg többek között írások a kötetben. A Honti barangolások párjaként is olvasható az 1992-es Nógrádi tájakon című kötet, amely Madách Imrével, Mikszáth Kálmánnal, Balassi Bálinttal, Nagy Ivánnal foglalkozik, jelezve, Csáky számára a szűkebb hazát, régiót nemcsak a történelmi Hont, hanem Nógrád megye is jelenti. Az 1987-es Hallottátok-e már hírét?- ahogy azt a szerző a kötet előszavában írja - „a Középső-Ipoly menti palócság ünnepi szokásait és a jeles napokhoz fűződő hiedelmeit” dolgozza fel. Ez a könyv a néprajzos Csáky irányába vezet el bennünket, a „Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk” című 1992-es kötethez, amely alcíme szerint a „születéssel és a gyermekkel kapcsolatos népi hiedelmek és szokások” Ipoly menti világába vezet el bennünket. Majd folytatódik a 2000-ben Debrecenben, a Folklór és etnográfia című sorozat 102. köteteként napvilágot látott Néprajzi-honismereti írások az Ipoly mentéről című kötettel, amelyben a kereszteléshez, párválasztáshoz fűződő szokások és hiedelmek mellett az Ipoly mente népi játékaiba és a helyi kézművesek világába is elvezet bennünket a szerző. De ide lehet sorolni a 2005-ös Katalin-naptól Gergely- napig című kötetet is, amely a téli ünnepkör szokásainak és hiedelmeinek kibővített, újraírt változata.

Közben két könyv akad kezembe, mintegy mellékszálként, amely jelzi, milyen összetett és sokrétű alkotói világról van szó: Helyzetjelentés a végekről (1997), „Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról...” (2000); bennük szülőföld és a benne aktív szerepet vállalló értelmiségi viszonya. Az 1998-as Honti arcképcsarnok visszakanyarodik az első kötetek világához, hiszen olyan lexikonként jeleníti meg önmagát, amelyben Hont vármegyéből származó, híressé vált vagy éppen elfeledett művészek és tudósok portréi jelennek meg. Ennek a kötetnek a folytatásaként is értelmezhető az Irodalmi kapcsolatok két, 2004-ben és 2005-ben kiadott kötete, bennük többek közt Kazinczy Ferenccel, Tóth Árpáddal, Pajor Istvánnal, Ferenczy Terézzel. Aztán az 1999-es „Nem halt meg, csak alszik”, amely néprajzi ugyan, és a „Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk” párjaként is felfogható, csak éppen az emberi élet másik végéről tudósít: a halottkultusszal, a halállal és a temetkezéssel kapcsolatos szokásokról és hiedelmekről. Könyvespolcomon az ezt követő kötet az 1993-ban kiadott Isten házai és szolgái, amely az Ipoly mente egyházi