Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Németh Zoltán: Feledhetetlen regény (N.Tóth Anikó Fényszilánkok című regényéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2006 végét egy feloldatlan, többértelmű titok teszi sejtelmessé, tarthatjuk családregénynek, ugyanis három generáció sorsa jelenik meg benne, felhasználja a krimi műfajára jellemző oknyomozást, kapcsolatban áll a szociográfiával, tarthatjuk értelmezőregénynek is, hiszen a szövegek mellé rendelt fényképek értelmeződnek a történet által, és rokonítható a napló- és az önéletrajzi regénnyel is. Mindezek mellett, amelyekre a könyv eddigi értelmezői is felhívták a figyelmet, én egy sajátos aparegényként is olvastam a Fényszilánkokat: ugyanis a kötet fotográfiáit - mint az a kolofonból kiderül - Tóth István, N. Tóth Anikó édesapja készítette. És ezen a szálon elindulva bonyolult kapcsolatot épít a mű a kortárs magyar prózairodalom e- gyik legerősebb irányával, például Esterházy Péter, Kukorelly Endre aparegényeivel, csakhogy itt nem a fiú, hanem a lány aparegényével van dolgunk. Sőt: a Fényszilánkok felveti a tudatregény felől való olvashatóság lehetőségét is, merthogy minden szereplő saját világába zártan tárja elénk monológjait; mindez erősen emlékeztet Faulkner Hang és téboly című munkájának a poétikájára. N. Tóth Anikó regényének - mint az az eddigiekből is kiderült - csak az e- gyik motívuma a falu, a falusi élet: a Fényszilánkok sokkal gazdagabb annál, hogy csak erre az egy motívumra szűkítsük világát. A benne megjelenő falufelfogás azonban - mint arra a könyv budapesti bemutatóján Szolláth Dávid rámutatott - nem a népi írók írástechnikája és látásmódja által artikulálódik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy felületesebb, szűkebb, mélység nélküli lenne a falu képe: sokkal inkább azt, hogy itt finom áttételeken keresztül fejeződik ki a falutematika, a jelentés egy összetett világértelmezés felé tágul. Mindez szintén kortárs irodalmi párhuzamokat vet fel: az önmagát sokáig utolsó népi írónak tartó Ficsku Pál prózája, még inkább Grecsó Krisztián elbeszélései és legutóbbi, Isten hozott című regénye N. Tóth Anikóéhoz hasonló anyagból és hasonló módon építkezik. Grecsó Pletykaanyu című elbeszélése a Fényszilánkok nagymamájának központozás nélküli szóáradatával is kapcsolatba hozható. N. Tóth Anikó regényének legnagyobb erényét azonban nemcsak az jelenti, hogy milyen bonyolult, átgondolt, összetett kapcsolatrendszert képes kiépíteni a kortárs és nem kortárs, magyar és világirodalmi szövegekkel, hanem az is, hogy: szíven üt. Felidéződik a visszahozhatatlan múlt, előhívja az emlékezést, az arany gyermekkort, amikor még minden kerek és tökéletes volt. Nem lehet szabadulni a tévképzettől: a Fényszilánkok az én regényemet írja: a szövetkezetesítéskor cellába zárt nagyapát, a halott gyermeket, a neveket. Nem lehet sírás nélkül olvasni. Németh Zoltán * Eddig Németh Zoltán szövege. Az elhangzottakhoz a magam részéről esetleg még annyit tehetnék hozzá, hogy Heidegger „keresztül húzott lét’’ kategóriája mintájára, a Fényszilánkokat akár „ keresztül húzott szlovákiai magyar regénynek” is nevezhetnénk. N. Tóth Anikó ugyanis a műve Németh Zoltán által megfogalmazott erényei mellett pluszban még a szlovákiai magyar prózai hagyományokat is fö-
