Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - Tóth Elemér versei (Közelítő ősz, Fia két szemedből, Őszi ballada, Lobogj, szívünk, lobogj, Vágyakozó)
Tóth Elemér versei a sárguló irigyek akármit is beszélnek. El kellene már menni, szép őszöm, most ölelj meg. Alkonyodik erősen, kopik fénye ölednek. Csöpp szellő dudorászik, neki még víg a kedve, dalától fényes szemmel zuhan közénk az este. Lobogj, szívünk, lobogj Erdélyi Elemérnek szeretettel A kalász minél teltebb, annál mélyebbre hajlik. Megyünk neki a télnek - az utolsó kalandig. Nyelvünkön még a bilincs, nyakunkon még a járom, kifosztott életünk csúf, vén tövis a virágon. Keserű dobok szólnak - szívünk ver összevissza, a drága szép szülőföld minden könnyünk beissza. Az ismerős bokor, fa tartja bennünk a lelket. A fényes utakon, lám - csak gazok menetelnek. Akik eladtak mindent, akik feladták nyelvük, idegen ágyba hordják, tékozolják szerelmük.
