Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - Tóth Elemér versei (Közelítő ősz, Fia két szemedből, Őszi ballada, Lobogj, szívünk, lobogj, Vágyakozó)
Tóth Elemér versei Közelítő ősz A nyár szépséges, fényes bokrain túl, mint valami játékos, csöpp gyermek, aki csak úgy fogja magát s elmegy, szívünk felé a bánat már megindul. Még óvatosan, vigyázón lépeget, s halad, halad tipegve előre, mint a képtár vén, lúdtalpas őre, ki sorra csodálgatja a képeket. Mert készül már a festő. Aranyat kever ecsetje, s utána hanyatt fekszik egy kövér, öreg tölgy alatt. Miközben a táj szíve bolondul ver, nem segít rajta semmiféle gyógyszer, míg rá nem hajlik fáradtan a nap. Ha két szemedből Hajön az este, reád gondolok, és várom, hogy előttem megjelenj. Mint akkor, rég, az őszi kerteken, ahol annyiszor voltunk boldogok. Micsoda ősz volt, színes, lobogó... ragyogtak ránk a szőke csillagok. Kedvesen szóltál: Látod, itt vagyok!, s megszédült velem a vén földgolyó. Az őszi kert, az őszi illatok, s a szívünkben parázsló csillagok azóta is fényezik lelkemet.
