Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H. Nagy Péter: Elmélet és vizualitás (Szombathy Bálint új kiadványairól)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE körképre montírozott, Európa vasúthálózatát ábrázoló térkép tűnik föl, melyre rárakódik a honfoglalás útvonala és - a felső sarokban - képi emblémája. A mű jelentékeny részét a Kazár birodalom területének jele tölti ki, azé a birodalomé, melynek történelmi szerepét több verzióban is áthagyományozta a kulturális emlékezet. Talán nem tűnik légből kapottnak, ha ezzel kapcsolatban egy másik médiumra, Milorad Pavic Kazár szótár című lexikonregényére utalunk, amely ugyanúgy „eljátszik” a nagyszerb ideológiával, mint Szombathy Bálint sorozata. Ez a térségi diszkurzus (mármint a nagyszerb álom és a kazárság fiktív viszonya) szintén rendkívül jó példa a történelem alakíthatóságára. A kazárok nyomtalanul eltűnt népe ugyanis oly módon szorgalmazta saját pusztulását, hogy megtért a három hitvallás (keresztény, iszlám, héber) valamelyikéhez. Az önfeladás előtt a kazár állam o- lyan intézkedéseket vezetett be, mint például az idegen ajkú kisebbségek előnyben részesítése, az eredet, a nevek és a saját nyelv titkolása stb. Pavic többek között ezekre a rejtélyekre és persze a kazár hitvita aszimmetrikus elbeszélésére alapozza regényét, melynek talán innen visszatekintve nem is az a legfőbb újdonsága, hogy a konstrukció szerint a történelemnek nincs egyetlen nagy elbeszélése, hanem az, hogy ilyen körülmények között semmi sem garantálja a kazárok tényleges eltűnését. A szerb regényíró ugyanis megkerülhetetlen választ ad a filológiai tények kihívásaira: a kazárok kultúráját képes megőrizni az emlékezet. Ebből már egyenesen következik (a szöveg logikája alapján), hogy az identitással kölcsönösen összefonódó emlékezet fenntartói maguk is „kazárokként” értelmezhetők. Szombathy Bálint Szerbia Szerbiáig sorozata ugyancsak értelmezhető olyan áttételes műveletként, amely a múlt folytonosságán keresztül jelenorientált konstrukciókkal szembesít. Ilyen emlékezési alakzat lehet maga a millennium is, és ilyen kapcsolódásformákat hívhat elő a Fríz is, amely a Kazár szótár kontextusában még beszédesebbé alakítható. Ezután egy olyan problémára térnénk át, mely L. Simon László előszavában központi jelentőséggel bír. A bevezető ekképpen fogalmaz: „képein Szombathy o- lyan szimbólumokat is használ, amelyek ma is megosztják a társadalmat, a művészeket, az értelmiségieket: a Magyar Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége, a Szakszervezet, KISZ, MDP, MSZMP tagsági igazolványainak hitelesítő bélyegekkel zsúfolt felületeit nemegyszer vastag, fekete kereszttel hasítja négy részre. Egymásnak feszülő szimbólumai valójában az emlékezet visszatérését segítik, ingerelnek, s arra ösztönöznek, hogy bizonyos dolgokat a helyükre tegyünk.” Azoknak az alakzatoknak, melyeket L. Simon László szimbólumoknak nevez, kulcsszerepük van az emlékezés folyamatában. Rendkívül érdekes, hogy ezek a jelek valóban fogalom és kép szétválaszthatatlan összeolvadására épülnek. Emellett konkrét időhöz és helyhez kötöttek, meghatározott csoporthoz rendelhetők, ily módon reproduktív jellegűek. Vagyis Szombathy Bálint második szériája a szó szoros értelmében az emlékezés támpontjait kínálja. Fogas kérdés, hogy ezek az alakzatok vajon húsz év múlva is hasonló funkciót látnak-e majd el. Avagy a gene
