Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (2) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)
Gál Sándor lisnak tűnő,jövőképet” az összeadás és a kivonás alapműveletei egyértelművé tették. Számomra az volt az elkeserítő ezekben a hetekben, hónapokban, hogy amikorra - végre! - már csak dolgozni, lapot szerkeszteni kellett, akkor kell feladnom több év munkájának az eredményét. Ugyanis ekkorra már kialakult egy külső munkatársi gárda, amelytől több-kevesebb rendszerességgel, de folyamatosan kaptam írásokat. Néhány sorozat is jelezte ezt az együttműködést. Turczel Lajos feltáró munkájának nyomán irodalmunk két háború közti fehér foltjai színesedtek meg. Géczi Lajos Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában, a Civilek hadifogságban és más dolgozatait adta a lapnak. Igen jelentős nemzetpolitikai sorozatot közöltem Czúth Jánostól A világenciklopádia magyar fejezetei címen. Kitűnő helytörténeti sorozatokat írt Szathmáry József (Táj és név), nemkülönben Bogoly János (Elő örökség), Gyömbér Béla az első köztársaság magyar oktatásügyéről írt forrás értékű cikkeket, de Popély Gyula, Pomogáts Béla, Görömbei András, Szatmári István, Márkus Béla, Liszka József, Csicsay Alajos és mások írásait közölhettem. Az Indulás című rovatban kezdő költőink jutottak publikálási lehetőséghez. De olyan személyiségek is megtisztelték ekkor már írásaikkal a lapot, mint Bartal Károly Tamás jászóvári apát vagy Erdélyi Géza református püspök. Egybefogva mindezt, 1993 tavaszán, a „hogyan tovább?” kérdésével kellett ismét szembenézni. A Madách-Posonium a privatizáció után - bár komoly nehézségekkel küzdött - szerencsére már bírt olyan nyomdai eszközökkel és kapacitással, hogy a lapkészítést vállalni tudta. így 1993 májusától az a változás következett be, hogy a lap újságformátuma megszűnt, s áttértünk az A4-es formára, amely ugye, már „folyóiratforma”, s másodjára, hogy a lapkészítés átkerült Kassáról Pozsonyba. Ennek a változásnak számos előnye volt - egyebek mellett gazdasági is -, mert hiszen az új folyóiratforma, a jobb minőségű papír és nyomdatechnika lehetővé tett egy esz- tétikusabb kivitelezést és megjelenést. Hátrány is volt persze, mégpedig az, hogy az esetleges írásfelesleget vagy hiányt nem lehetett olyan gyorsan kurtítani vagy pótolni, mint korábban Kassán. Ezt a kérdést azonban oly módon oldottam meg, hogy az elkészített oldaltervek és kéziratok mellé minden alkalommal elkészítettem a laptükröt - néhány rövid írást és képet is mellékelve hozzá. A Keleti Napló ebben az új kivitelben 1993 májusától jelent meg, 16 oldalon. Ennek az átszervezésnek az eredményeként a lap továbbra is megjelent, megjelenhetett, az akkori gazdasági nehézségek ellenére. Merthogy a lehetőségeink egyre csak szűkültek. A szlovák kormányzat akkori prominensei elbutult hatalmi mámorukat abban élték ki, hogy a szlovákiai magyarságtól minden elvonhatót igyekeztek elvonni. Miért kíméltek volna hát egy olyan lapot, amely Kassán készült, ahol 1945-től egy újságoldalnyi magyar írást sem engedélyeztek?! Sőt, ahol a városi vezetés hivatalos állítása szerint olyan nevű város, hogy Kassa, nem is létezik...
