Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (8) (Kosztolányi Dezső prózája, tanulmány)
Grendel Lajos figyelemre méltó, a Néróétól és az Aranysárkányétól eltérő poétikai jegyet mutat. Szerkezetileg a regény három részre tagolható: az első Pacsirta elutazásával zárul, a harmadik a visszatérésével kezdődik. A középső, a legterjedelmesebb részben megy végbe az idős szülők különös, nemegyszer a groteszk határát súroló metamorfózisa, melynek során a sorsukba látszólag rég belenyugvó Vajkayék mintegy életre kelnek tetszhalott állapotukból, hogy majd Pacsirta visszatértével a régi rend helyreálljon otthonukban (mely börtönük is). Amint látható, szó sem lehet itt fejlődésregényről. A történet nem előrehalad, hanem egy kör ívét írja le. „...a különböző időféleségek közül végül is a körkörös látszik diadalmaskodni, hiszen a regény végén kifejezett állapot lényegében nem különbözik a kezdetitől. Történetileg Kosztolányi mintegy félúton áll a fölfogásával egyfelől Henry James, másfelől Alain Robbe-Grillet között - az előbbi 1884-ben csúfondárosan »díjak, nyugdíjak, férfiak, feleségek, csecsemők, milliók függelékeként odabiggyesztett bekezdések és szívderítő észrevételek végső kiosztásával« azonosította a közízlésnek megfelelő regényzárlatot, az utóbbi pedig 1963-ban a semmit be nem teljesítő, önmagába visszatérő szerkezetet nevezte a korszerű történetmondás jellemző sajátosságának”- írja Szegedy-Maszák Mihály/35’ Az Édes Anna részben mind a két típustól eltérő, harmadik típust valósít meg. A regénnyel foglalkozó tanulmányában Barabás Judit arra mutat rá, hogy a regény egyetlen viszonyrendszere a Vizyék és Anna közti kapcsolatra épül. Az előző regények nézőpontváltogatásával szemben, ebben a regényben „a nézőpont rögzítettsége” érvényesül. Nem utolsósorban pedig az Édes Annában nagy szerephez jut az érzéki benyomásokkal való ábrázolás.140’ Hasonló megoldásra már a Pacsirtában is találunk példát. Pacsirta személyiségét közvetve, értekező elemektől mentesen, az őt körülvevő, a szobájában található tárgyak leíró ismertetésén keresztül ábrázolja, a személytelen leírást visszafogott iróniával szőve át. Az Édes Annában a hősnő pszichológiáját, az úri világban való idegenségét, mi több, iszonyát a Vizy- lakás tárgyi világával való idegenségén keresztül alkotja meg. Anna iszonyodik Vizyék lakásának szagától, a hatszögletes asztaltól, a fehér kályhától, a fal zöld színétől, a telefontól, a Kornél névtől. Márpedig ebben a zárt, iszonytató térben kell eltöltenie minden napját. A kommunikációra való képtelensége is részben ebből származik. Kosztolányi lélek- és tudatábrázolása egy olyan írói stratégia része (s vonatkozik ez a novellista Kosztolányira is), amely a lényeges üzeneteket és mondanivalót nem az értekező prózába hajló nyelven, nem is a 20. század elején oly divatos belső monológos formában, hanem közvetve: a szereplők közti viszonyrend- szer ábrázolásába, a szereplőknek a tárgyi világhoz való viszonyába, gesztusaikba, mimikájukba, (olykor elhallgatásos) párbeszédeikbe kódolva közli. Sokszor nem az a fontos, hogy szereplői miről beszélnek, hanem az, hogy egy adott (netán kiélezett) helyzetben miről nem beszélnek. Vagy hogy miként viselkednek az adott helyzetben. Ez az írói stratégia közelebbi rokonságban van a Fitzgerald- Heming
