Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Napló
Napló MEGNYITOTTÁK AZ ÍRÓTÁRSASÁG IRODÁJÁT Nagy csinnadrattával számolt be a szlovákiai magyar sajtó arról, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága május 10-én Dunaszerdahelyen megnyitotta irodáját. Az Új Szó tudósítása szerint az „írótársaság irodájának bejáratát díszítő, szlovák és magyar nemzeti színű szalag átvágása után ... az iroda hivatalosan is megnyitotta kapuját az Erzsébet téren, a volt pártközpont épületének első emeletén”. (Az épületben, persze nem a „pártközpont” székelt az „át- kosban”, hanem a járási pártbizottság, és a Nemzeti Front egyes tagszervezetei.) A szlovák kulturális tárca támogatása tette lehetővé, hogy két főállású munkatárssal megnyílt az iroda. Irodájuk az íróknak (és az Irodalmi Szemlének) persze már a kilencvenes években is volt, Pozsonyban, minthogy (az alapszabályzat szerint!) annak székhelye: Pozsony, a- hol az írók Székházának egyik társtulajdonosa a Magyar írók Társasága. Az iroda megnyitásával egyidejűleg az SZMÍT elnöke kinevezte a társaság főállású titkárát is, Hizsnyai Zoltán személyében. A tisztséget eddig Csanda Gábor látta el. ÚJ IRODALOMTÖRTÉNETI FOLYÓIRAT Partitúra címen új irodalomtörténeti folyóirat jelent meg a magyar nyelvű kultúra piacán. A felvidéki Sambucus Irodalomtudományi Társaság által útjára bocsátott kiadvány évi két-há- rom alkalommal kívánja az olvasót az irodalomkritika és -elmélet berkeibe kalauzolni. A szerkesztői előszó szerint: „A Felvidéken az utóbbi időszakban nem volt az irodalomtudománynak és a szakkritikának önálló fóruma, míg eme áldatlan állapot közepette is egy sokhangú, fiatal irodalomtörténész generáció tette a maga dolgát.” A Sambucus Társaság 2001 májusában alakult azzal a céllal, hogy tömörítse a Szlovákiában élő fiatal magyar irodalomkutatók tevékenységét. A folyóirat ennek a fiatal értelmiségi csoportosulásnak és a diszkussziónak biztosít helyet. A folyóirat főszerkesztője Benyovszky Krisztián, felelős szerkesztője H. Nagy Péter. Őszintén kívánjuk, hogy az új lap szerkesztői, munkatársai törekvéseikben sikeresek legyenek, és új színfolttal gazdagítsák szellemi életünket. MEGHALT SOMLYÓ GYÖRGY Nyolcvanhat éves korában meghalt Somlyó György költő, író, műfordító, a magyar irodalom „nagy örege”, aki ismerősei számára egy örökifjú faun könnyed varázsát árasztotta. Balatonbogláron született, 1920. november 28-án. Somlyó Zoltán fia volt. Pályáját a Nyugat nagyjainak szellemföldrajzi környezetében korán kezdte, versekkel, esszékkel, Valéry-fordí- tásokkal. 1941-44-ben munkaszolgálatos volt, tanulmányait a budapesti egyetemen, majd 1947^18-ban a Sorbonne-on végezte. Sokirányú tevékenységet fejtett ki. Négyszer kapott József Attila-díjat, először 1951-ben. Különböző kitüntetések birtokosa, 1997-ben Kossuth- díjjal tüntették ki. A műfordítást és az esszét életműve szerves részének tekintette. Számos kötete jelent meg a modem költészet történetéről. Elméleti tudása egybeforrott óriási nyelv- és formaismeretével, tágas nézőpontjaival, ókortól a modernekig ívelő érdeklődésével.