Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Százdi Sztakó Zsolt: Tükörjátékok (elbeszélés)
Tükörjátékok úgy védekezik, hogy visszahúzódik lakásába, és az év folyamán egyetlen alkalommal még lakásának a kulcsát is használja, úgyhogy az a pár barát tudja, hogy az évnek ez az a szakasza, amikor teljességgel utolérhetetlen. így próbálja ezeket a napokat, heteket túlélni, kvázi hibernálva magát. A következő megállónál nekik is le kellett szállniuk, és már jóval előbb elindultak a tömeg közepéről, hogy idejében elérjék az ajtót. O haladt elöl, és könyökét használva tört utat maguknak, amit az utasok nem vettek jó néven, és csak a- zért nem tört ki tömegverekedés, mert ahhoz is hely kellett volna. Közben azonban a háta mögé is figyelnie kellett, nehogy a lányt elsodorja a tömeg, és ezért azt a tanácsot adta neki, hogy jó erősen kapaszkodjon belé, amit ő nyomban meg is tett. Mikor végre elérték az ajtót, ugyancsak sajgott a könyöke, de nem volt ideje a fájdalommal törődni, mert nyílt az ajtó, és ha nem igyekeztek volna, akkor a leszálló tömeg átgyalogolt volna fölöttük. A lány elsodródott mellőle, de pár pillanat, és újra feltűnt a látóterébe, amikor a tömeg elszivárgott a megállóból. Tanácstalanul néztek egymásra, és a lány tekintetéből némi riadalom is kiolvasható volt, hogy most mi lesz. A kora délelőtt és a napsütés ellenére, amit megszűrt a városra telepedő szmog, a hideg csontig hatolt, még azon a kibélelt bőrkabáton keresztül is, amit viselt, nemhogy azon a könnyű nyári szövetből készült ruhán át, amit a lány viselt. Igaz, még mielőtt elindultak, rátukmált egy elnyűtt kabátot, amit még valamelyik egykori lakótársa hagyott hátra, mivel a lány ruházata egyáltalán nem volt alkalmas erre az évszakra. Igen, tisztán emlékszik, hogy mikor meglátta, arra gondolt, hogy a házból valaki, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaki így merészkedjen ki az utcára. Most tehát arra gondolt, hogy a lehető leghamarabb fűtött helyre vigye a lányt, mielőtt még megdermed. A közelben nem tudott más fűtött, nyilvános helyet, csak egy könyvtárat, pár száz lépésre a megállótól. Kedvenc foglalatossága volt, ha az utcán ment, hogy a szemükbe nézzen a szembejövőknek. Tanulságos volt megfigyelni a szembejövők reakcióját. Volt, aki csak zavartan lesütötte a szemét, míg mások rámosolyogtak, de volt már olyan is, hogy valaki dühöngeni kezdett, és meg akarta verni. Úgy kellett a járókelőknek kiszedni a kezei közül, de addigra a szája széle felrepedt, és úgy vérzett, hogy alig tudta az embereknek elmagyarázni, hogy nincs semmi komoly sérülése. Pedig védekezhetett is volna, hiszen a másik jóval alacsonyabb volt és hát véznább is. A férfiak ezt láthatóan fel is mérték, mert lazán tovább mentek, mindössze egy futó pillantásra méltatva az eseményeket. Itt van egy őrült pali, aki fél kézzel is elintézhetné támadóját, mégse védekezik. Az ő dolga. Végül is a nők siettek a segítségére, és egy asszonyság az esernyőjével alaposan elagyabugyálta az emberkét, aki egy oszlop tövébe kuporodva hüppögött, mint a kisgyerek, akit elvert az anyja, mert rossz volt. Hogy a hideg ellen védje, átkarolta a lányt, és amennyire lehet, magához is szorította, minek következtében szerelmes párnak nézte őket mindenki, aki szem
