Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Tóth László: „Pozsonyban születtem, magyarnak születtem...” (esszé)
Tóth László [...] A kultúrák párhuzamos kinyílásának olyan káprázatos folyamata megy itt végbe, amit már nem lehet csak egy nép és kultúra szempontjából szemlélni..., hanem csakis az alma mater szempontjából, mely itt, Kelet-Európa nyugatán egyformán tudott csíráztatni magyar, szláv és német szót”. Amikor 1947-ben Peéry a Rákosi-féle kommunista parancsuralmi rendszer térhódítása elöl a magyar fővárosból önkéntes száműzetést vállalva vidékre ment, első választása - azon kívül, hogy ott élt az egyik nővére - főleg azért esett Mosonmagyaróvárra, mert az karnyújtásnyira van Pozsonytól. Innen Sopronba vonult tovább, mert a város és szülővárosa történelme, népessége, kultúrája, városképe között számos lényeges megfelelést, hasonlóságot fedezett fel. Ausztriai emigrációjának egyik első színtere: Bécs Pozsony közelségével és a két város közös történelmével hatott rá megnyugtatólag. Hogy németországi (NSZK-beli) letelepedésükkor feleségével Stuttgartot választották, nem mellékesen az is befolyásolta őket, hogy a várostól néhányórányi autókázásra volt csupán a Fekete-erdő, annak a fo- lyónak - a Dunának - a forrásvidéke, mely képzeletben Peéryt messze idegenben is a szülővárosával kötötte össze. 2. Magyarnak születtem Jellegzetes közép-európai életút, sors; Peéry Rezső apai ágon csupán második generációs magyar volt: a magyar nyelv és kultúra a németnek született, s a magyart komáromi középiskolai társaitól tanulgató édesapja - a később közmegbecsülésnek örvendő pozsonyi szülészorvos és városszépítő, nemzetközi hírű rózsanemesítő és fotográfus uradalmikovács-ivadék - választása volt. (Peéry nagyapja még nem tudott magyarul.) írónk stuttgarti sírján a felirat magyarul, Peéry Rezsőként, s nem a Rudolf németes alakváltozatban őrzi a nevét (beteljesítve a rokon sorsú nagy példaképnek, Márai Sándornak az emigránssorssal kapcsolatos baljóslatú jövendölését: „A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet” - ékezethibásan: Rezsőként). Ugyancsak jellegzetesen közép-európai történet az is - mely a sors minden groteszk fintorát, ironikus mosolyát magán viseli -, hogy írónk családja a Németországban élő, 1952-ben Sopronban még magyarnak született, de tudtommal magyarul már nem beszélő fiában visszatért a németséghez, a német nyelvbe, kultúrába, így az, hogy Peéry személyes sorsát, emberi-írói magatartását elhatároló módon magyarnak született, a családtörténet mindössze kétnemzedéknyi, ám annál fontosabb és jellemzőbb kitérője volt csupán. De anyai ágon a magyar mellett a szlovák elem is jelen volt ebben a jellegzetesen közép-európai sorsképletben, s az, hogy így családjában háromféle - német, magyar és szlovák - nemzeti elem keveredett, továbbá háromféle társadalmi osztály - a nincstelen cselédség és munkásság, a hirtelen felemelkedő és ugyanilyen hirtelen lecsúszó úri-dzsentri középosztály, valamint a jómódban élő művelt és a társadalmi életben közhasznú szerepet betöltő polgárság tapasztalati világa adódott össze, szintén kezdettől végig a sze
