Irodalmi Szemle, 2006

2006/6 - KÖSZÖNTJÜK KONCSOL LÁSZLÓT 70. SZÜLETÉSNAPJÁN - Szeberényi Zoltán: Őrző a strázsán

Koncsol László köszöntése

nyebb utat választotta. Hiszen Koncsol sorsa csak megerősítette a tételt, hogy „az is bolond, aki kritikus lesz a szlovákiai magyar irodalomban”.

(Elhangzott a Madách-Posonium Kiadóban 2006. május 23-án.)

Németh Zoltán

rr

Őrző a strázsán

A 70 éves Koncsol Lászlónak

Ady Endre minden bizonnyal helyeslően bólint Parnasszus árnyas ligetében, hogy sokat idézett verssorából kiragadott szavakkal illetem a 70. életévét betöltő Koncsol Lászlót. Ady ilyen jellemekre gondolhatott, mikor halhatatlan üzenetét komponálta. Koncsol neve fogalom és jelkép a szlovákiai magyarság körében, nincs olyan eseménye, ünnepe, emlékművek avatása, történelmi évfordulója stb., amelynek méltóbbá tételéből részt nem vállalt. Megnyugvással lépheti át a nyolcadik évtized küszöbét, adottságainak és lehetőségeinek egyetlen molekuláját sem hagyta kárba veszni. Pedig a sors nem volt hozzá kegyes, váratlan és végzetes fordulatok, sorscsapások, kényszerpályák terhelték életútját. Református lelkész fiaként, osztályellenségnek minősítve, hitében és magyarságában rendíthetetlenül, humanista eszméktől átitatottan megbízhatatlannak bélyegezve kellett egzisztenciát teremtenie. A kedvezőtlen történelmi körülmények, a kisebbségi helyzet, egyéni tragédiák, megpróbáltatások ellenére példátlanul gazdag életművet hozott létre, amely szinte intézményi kereteket ölt. Nem véletlenül minősítik sokan „egyszemélyes intézménynek”, mások „közösségünk lelkiismeretének”. Tevékenységi területeinek puszta felsorolása terjedelmes és fárasztó leltárt jelentene. Életét, sorsának alakulását, munkásságának részleteit és eredményeit megismerhetjük Filep Tamás Gusztáv kismonográfiájából (1997), itt csak e sorok írója által meghatározónak tartott mozzanatokat idézzük fel Koncsol alkotói pályáján, melyekről olvasóink legfiatalabb generációi talán nem is tudnak.

Művelődésére a meleg családi otthon, Sárospatak kisugárzása és Komárom eufórikus hangulata, nem kismértékben Turczel Lajos megértő szellemisége hatott. Pályája Ady szellemének, költészetének-publicisztikájának hatása alatt indult. Róla írta első tanulmányát (1954), amelyre az akkor vitathatatlan tekintélynek tartott Fábry Zoltán is felfigyelt. Kritikái, esszéi, műelemző tanulmányai révén hamarosan felzárkózott értekező prózánk élvonalába. Első kritikái egyikét Fábry Zoltán a saját írásai rangjára emelte: „Szőke József novelláskönyvéről írt kritikáját minden változtatás nélkül magam is aláírtam volna” - jegyezte meg róla. Nagyobb arányú esszé- és tanulmányírói, kritikusi kibontakozása azonban csak később, a hatvanas években, pozsonyi letelepedése, egzisztenciális és családi körülményeinek rendeződése után indult meg és bontakozott ki tehetségéhez méltó arányokban. Az