Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - Dobry Judit versei (Fekete, Optika, Kék, Megint hétfő)
Dobry Judit versei Fekete átüt az est festéke a városon beszivárog a lépcsőházunkba akárcsak Róma katakombáiban hallgatag folyosóján biztosan ott kuporog egy sarokban Isten és talán majd mellettünk is eloson Optika tőlem-hozzád drótokon rángatnak a hétköznapok képzeletben elképzelhetetlen képzeteket képez le a szivárványhártya szemedben megfordítva rajzolódom ki: ottfelejtett maszat a lencsén Kék visszavonhatatlanul felkínálja oltalmul fáradt szárnyait az ősz moccanni se merünk már a négy fal satuba zár bűnösségünkről meggyőz az úr hallgat az éjben irgalom mi ránk szakad torzulunk itt a mélyben menekülnünk nem szabad elhiszünk minden csodát magányunk mely tűbe fűz nyit bennünk újabb szobát belőlünk mesét betűz Megint hétfő varázslat minden két karod fehér kapu s egyetlen kincsem Tóth Elemér: Mese az aranykalapácsról, 2003, ill. Varga Lajos
