Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Markó Emil versei (Memento, Búcsú, Szélfútta hó..., Mintha nem történt volna semmi...)
Markó Emil versei Mintha nem történt volna semmi... Mintha nem történt volna semmi, dolgozik szívem: a magánytól kipirosodott napszámoskölyök, erek nyílvesszőivel átlőve is, mindhalálomig, ámen, tulipános-agancsos kakasok káromkodásaival teleírt levelek: zúzos hajnalok érkeznek, pecsétnek rájuk akasztva lakatlan aranybolygó: sugaras hatalmával arcomra rárontana, aranykővé átkozna, ha észrevenne, ám virágtalan ablakomat bolyhos fagy maszatolja: nem lát be rajta senki, a zúzmara-tró non zuzogó ősz sem: rókanyüszítés körmeivel karcolgatja, sovány lovat hajkál a kék lábú cigánylány, dörejük ostorától a ködszagú erdő: vad, rekedt torkú madarak ordítanak föl félelmükben: pillái vastűit felgyújtott szemén tüzesíti a lány, hervadhatatlan hozománya: a szegénység örökzöld rozmaringága senkit nem csábít, messzire kikerülik az asszonyért nyikorgó cigányszekerek, ősz van, őszidő, zúzos hajnalok járnak, csak erre, ébentollú magas éjszakák, fiatal koldus, ülök szobám földjén, s réztányéromat zengetem elmúlott verseimet motyogva.
