Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - A NYOLCVAN ÉVES GÉCZI LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (részlet egy megjelenő monográfiából)
Nagykapos a 2. évezred alkonyán Az idő haladtával a magánvállalkozások tovább alakulgatnak; megszűntek és újak jelentkeztek az év folyamán. A cégjegyzék 320 vállalkozót tartott számon. Ekkor még a krónika rangsorolta az üzleteket; természetesen ez a rangsorolás azóta lényegesen megváltozott. A kétes vállalkozások megjelenésével párhuzamosan szaporodtak a bűntények. Még mindig olvashatunk gránátok lakásba dobásáról, bejárati ajtók felrobbantásáról, autók robbantásáról, betöréses lopásokról és egyebekről. Az erőszak nem kímélte a rendőrség embereit sem. Az iskolákról szóló beszámolókból kiderült, hogy a magyar tannyelvű alapiskolában 907 tanuló volt, a szlovákban pedig 879, tehát hosszú évek múltán a magyar iskola néhány tanulóval megelőzte a szlovákot, amelynek pedig korábban mindig lényegesen több tanulója volt. De ezekből a számokból az is kiolvasható, hogy a gyermeklétszám fokozatosan apad. A város lakosainak száma 1996-ban 9820 volt. [...] A munkanélküliek száma ebben az évben 2244 főt tett ki, közülük 869 volt a roma. E sajnálatos „növekedés” következményeképpen nőtt a külföldre kiutazók száma. Közülük bizony jó néhányan végleg kint maradtak, mint a régi időkben. Jelentős volt a fiatal nők elvándorlása; ők gondozói, felszolgálói, takarítói és egyéb munkák vállalására utaztak ki. A bűntények sorozatában robbant ki 1997-ben a Tiszacsemyő- Királyhel- mec-Nagykapos-háromszögben az addig lappangó bandaharc, amely kölcsönös leszámoláshoz vezetett, s utána látszólag megnyugodtak a kedélyek. [...] Ez az év volt Meciar országlásának utolsó éve, melyet ismételt demokráciaellenes intézkedések jellemeztek. Az önkormányzatok hatáskörét, a választások szabadságát megnyirbálni szándékozó népellenes kormány ellen a nagykaposi ön- kormányzat is élesen tiltakozott 1998. május 14-én kelt petíciójában. És ebben az évben hagyta jóvá az önkormányzat - a Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére hogy találkozóra hívja azokat a nagykaposiakat, a túlélőket, akik fél évszázaddal korábban az akkori önkény, a Benes elnök rendeletére végrehajtott népüldözés a magyarországi Elekre és környékére száműzött. Ebből az alkalomból emléktáblát helyeztek el a városháza előcsarnokában a következő szöveggel: „Emlékezzünk azokra a nagykaposiakra és környékbeliekre, akiket a hatalom 50 éve elűzött szülőföldjükről! Városunk mindig szeretettel várja egykori honfitársait és utódaikat.” A találkozót augusztus végén, a Szent István királyunkra való megemlékezés napján tartottuk. [...] Az évezred utolsó évében összesen 1605 munkanélkülit tartottak nyilván Nagykaposon, 812 nőt és 793 férfit. Sajnálatos, hogy a munkanélküliek 53%-a, azaz 846 fő 30 éven aluli volt.
