Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - A NYOLCVAN ÉVES GÉCZI LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Liszka József: A Múltvallató
A nyolcvan éves Géczi Lajos köszöntése gyón nem szeretem a „tizenkettedik óra” emlegetését, a harangok félreverését, de Géczi Lajos esetében valóban erről van szó. Elsősorban az Ondava mentén valóban az utolsó pillanatban jelent meg és söprögette össze azt, ami még összesöprö- gethető volt (itteni folklórgyűjtéseit jól egészíti ki megrázó dokumentumkötete, Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában. Ondava menti tűnődések és beszélgetések. Budapest 1996). Voltaképpen anakronisztikus jelenség O: a 19. század végi, 20. század eleji tanáremberekre emlékeztet, akik annak idején néprajzi adatok tömkelegét szolgáltatták a néprajztudomány számára. Ha ők nem lettek volna, a mai magyar néprajz is szegényebb lenne. Ugyanígy szegényebbek lennénk, ha nem lenne nekünk egy Géczi Lajosunk! Ahogy egyik méltatója, L. Juhász Ilona fogalmazott, „ Géczi Lajos igazi lámpás; pedagógiai pályafutása, néprajzi, honismereti tevékenysége és nem utolsósorban közéleti aktivitása példamutató mindannyiunk számára. ” Ezeket az érdemeit ismerte el a Magyar Néprajzi Társaság azzal, hogy a legeredményesebb társadalmi gyűjtőknek járó Sebestyén Gyula-emlékéremmel tüntette ki (1989). Ezen kívül számtalan Csemadok-elismerésben részesült, és birtokosa a Márton Áron-emlékéremnek is (1993). Isten éltesse még sokáig, Lajos Bátyám! Liszka József
