Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Aich Péter mi más válthat ki olyan kétségbeesett, elkeseredett reakciót, miként azt védencem esetében tapasztalhattuk, mint az a lesújtó fölismerés, hogy tiszta álmait és tisztességes szándékait a porba sújtva krokodilusok étkéül vetették, megalázták, egy világ omlott össze benne, tisztelt bíróság, s nem is a saját világa, hanem a szerelme tárgyával megálmodott közös világ, jövője romjai előtt találta magát, olyan csapás ez, ami csak hosszadalmas terápiával orvosolható, ha egyáltalán, hiszen az ilyen sebek egy életre szólnak, veretét holtáig homlokán viseli az, akit ezzel sújt a sors, mindenki szeme láttára, közszemlére téve legbensőbb vívódásait, ujjal mutogatnak rá éppen azok, akik az ilyen tragédiát okozzák és fölmérni képtelenek, vagy egyszerűen azért, hogy saját gyarlóságukat leplezzék, mivel képtelenek a krokodilusok mérgét önmagukban fölismerni, azt kérem tehát a tisztelt bíróságtól, hogy Jancsi védencem teljes ártatlanságát fölismerve mentse föl minden itt elhangzott igaztalan vád alól, s teljes mértékben rehabilitálja, hogy becsületét s önbecsülését visszanyerve lelki sebeit gyámolí- tandó újra a pozitív értékek megálmodói közé sorakozhasson. Az ötödik védőbeszéd Tisztelt bíróság, az erdész úr védencem ellen fölhozott vádak minden reális alapot nélkülöző szemenszedett hazugságok, koholmányok, s csupán arról tanúskodnak, milyen jelentőséget tulajdonítanak az alattomos rágalomnak, amely nyilván primitív bosszú szüleménye holmi kitalált sérelem ürügyén, netán egy mindenáron férj- hezmehetnékű özvegy áskálódása, bajkeverése, cselszövése, légből kapott, teljesen hiteltelen vádakkal illetve védencemet, akinek becsületessége, nyíltsága, jóhiszeműsége, önzetlen segítőkészsége közismert, tucatnyi példával bizonyítható, s csak azért, mert történetesen nőtlen, aminek traumáját védencem, s ennek megértéséhez valóban nem kell túl sok fantázia, fanyar öngúnnyal álcázva éli meg, emiatt erkölcstelen nő- csábásszá kinevezni, eszelős szatiriázissal vádolni, miután sajnálatos helyzete egyáltalán nem olyan nevetséges, ahogy az egy kívülállónak talán tűnik, mégis alapos, mi több: eltúlzott túlzás, az ilyen megítélés határozottan elvetendő, igaz ugyan, hogy első spontán fölháborodásában lekevert az itt jelenlévő Jancsi vádlottnak egy atyai nyaklevest, de meg is bánta menten, mert nem az erőszak pártolója ő, ellenkezőleg, sokkal inkább a hídépítő hajlam jellemzi, ezt bizonyítja egyébként Jancsi viselkedése miatti fölháborodása is, meg aztán ne feledjük, hivatása volt a folyó két partját járni, összekötni, ami összetartozik és összeköthető, a krokodilusok ellenére, lehetőségeihez mérten, s hogy közben olyan férfi ő, akinek szintén vannak vágyai és tervei, az végképp nem vethető szemére, ennek ellenkezője sokkal inkább kifogásolható lehetne, az volna aberráció, jó szándéka, félreértelmezett igyekezete akaratlanul is, mondhatnánk tragikusan donquijote-i szerepre ítélte, köznevetség figurájává formálta a rosszakarók és krokodilusok méregkeverése következtében, víziói, amelyeknek nem olcsó, passzív megálmodója, hanem elsősorban szerény, kitartó napszámosa volt, a nemes érzelmek, az emberiesség legértékesebb jellemzőit tűzte zászlajára, mindez sajnos, valóban szélmalom harcnak tűnik, mi több, miként most is kiderült, inkább nevetségesnek, mint ge
