Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Fecsó Ivett: önmegadás (vers)
Fecsó Ivett önmegadás rémület szárnya letépi láncát, jégvirágremegés terjed szerteszét, színházi függönyök mögül a sötétség fia színre lép, kezében aknavetők, kardok, egy gyermek is vele, ki másfelé lépne, de rémísztik keresztet vető ősi alabárdok a nézőtér betelt, lelkünk némavinnyogva tűr, alabárdok vigyáznak minket is, itt-ott reánk suhint a figurái között sétáló büszke, setét világjáró jégcsákánnyal kezében hallgat, jól érzi magát, hisz már mélyről jövő fulladt hörgéseket sem hallhat
/
