Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek csak hát az álmok és a realitás ritkán fedik egymást, jóságos, segítőkész emberként ismerték, végül ha idegen tűzhelynél dolgozik be, nem árt azzal senkinek, neki is jó, másnak is, s úgy vélte, amíg Piroska fölcseperedik, akit az ég tudja, mi okból szemelt ki igen magas eséllyel potenciális feleségnek, addig másutt is szánthat, ahol nem o- koz különösebb galibát, ettől ugyanis előrelátóan és tapintatosan tartózkodott, nem kell a kellemest a kínossal keverni, s bár adódott néhány alkalom a végső döntésre, nem állt kötélnek, mert hát a Piroska, annak tartogatta magát csökönyösen, pedig Farkas úr némileg gyanús viselkedése szerint ítélve nem éppen abba az irányba fejlődtek a dolgok, a hajóskapitány mogorva fickó, s minden kikötőben egy csaj, ez volt szigorú, nem föltétlenül önkritikus ítélete, quod liced lövi alapon, csak üzletel, megveszi az árút, míg én, persze, az egészen más, mindenütt a szívem egy csücskét hagyom, ami részben igaz is volt, bár sosem hagyott annyit, hogy a java ne maradjon Piroskáról kialakított ábrándképe számára, ugyanis fantazmagóriáját Piroskával azonosította, mármint a jövőbeli Piroskával, amilyen majd akkor lesz, amikor feleségül veszi, efelől semmi kétség, legalább amíg az erdőt járta, mert amikor Piroskát Farkas hajóskapitánynál találta, néhányszor a túlsó parton is, ahova kizárólag hajóval jöhetett, ejnye, ejnye, és Jancsinak magyarázott izgatottan, félreérthető helyzetben, fölmerült benne a gyanú, hogy ez a Jancsi, ki tudja, miben fő a feje, netán olyanban, ami, na de számára azért mégsem lehet vetélytárs, Jancsi egy nímand, a nők a szerelembe eséssel is úgy vannak, hogy a biztonságot választják, s ő, az erdész, befutott ember, aki ugyan tapintatosan félrenéz, ha kell, egyszer azonban úgy adódott, hogy már nem lehetett, Piroska vigyorgott, Jancsi hápogott, amit az erdész bácsi jó jelnek vett, hiszen ez a taknyos, ez szemmel látható, tökéletesen éretlen, Piroska viszont vele, az erdésszel kokettál, ez is egyértelmű, hát csak szórakozzatok, gyerekek, amíg nem veritek szét az erdőt, s nem lőtök orvul vadat, minden rendben van, viccelődött, Piroska pedig égnek emelte szemét, ó dehogy, hogy gondolhat ilyet az erdész bácsi, aki viszont nem tudta, vajon valóban így gondolta-e, vagy csupán úgy mondta a lány, hogy azért mondjon valamit, ami az ő erdészi minőségéhez illik. KÖZBEESŐ MAGYARÁZAT Miután mindez így egymás után meg párhuzamosan, illetve helyenként kissé össze-vissza kuszálódva lezajlott, s miközben az igazat megvallva nem sok izgalmas történt a mindennapi, s valójában unalmas fejleményeken kívül, az eseményeknek nem teljesen megfelelően, az adott helyzet meglepő módon, ugyancsak sajnálatos fordulatot vett, elmérgesedett, a némileg eltorzított és félremagyarázott részletek ugyanis a nyilvánosság elé kerültek, illetéktelen, vagy annak vélt fülekbe, s ügy lett belőle, így aztán, végül, nem kielégítően tisztázott okok miatt bíróság előtt kötött ki az, ami mások szerint egy teljesen ártatlan veszekedéssel, vagy talán inkább félreértéssel kezdődött, így szokott ez lenni, ha az emberek készségesen magukra értik, ami nem rájuk tartozik, aztán persze végképp összezavarodtak az érdekek, a nem éppen áttekinthető vonzalmak, majd halmozni kezdték a sértéseket, fölöslegesen, ezt mon
