Irodalmi Szemle, 2006

2006/1 - Peter Bilý: Szexodus (Részlet A szentség démona című regényből)

Peter Bilÿ

dött kamaszok között még mindig kellemesebb választásnak tűnt, mint elfogadni a középszerűséggel kombinált akadémiai közhelyeket, amely ráadásul egyes kollégák rosszhiszeműségével is párosult.

A fényes jövő helyett Gerardo a fizetési szalagot választotta, amelyből legalább néhány kedvtelésének hódolhatott. Az ambíciót meghagyta a középszerűeknek.

* * *

A ferencesek temploma előtt mentem el, s végigmentem a de Castanos utcán, ahol mindig nedvesek voltak a kőfalak, s elérkeztem Esther kapujához. Becsöngettem a 18b-be.- Pedro?- Igen, én vagyok.- Gyere fel.

A kapu jelzett és én beléptem. Végigmentem a folyosón, amelyen baloldalt helyezkedtek el a postaládák.

Az épületben nem volt lift. A lakása közel volt a lépcsőházhoz, s mivel az emeletek között még félemeletek is voltak, soha nem emlékeztem rá, hogy a harmadik vagy a negyedik emeleten lakik-e.

Az ajtó nyitva volt. Bekopogtam.- Csak gyere beljebb! - kiáltott ki a hálószobából.

Beléptem és bezártam magam után az ajtót.

Kilépett a konyhába, szürke otthonka volt rajta.- Hola. Kérsz valamit?- És te? Mihez volna kedved?- Egy kis borhoz, hozzá fekete olíva és egy kis kemény sajt.- Oké. Van fehér borod?- Csak fehér van. Finom Albarino.

Kinyitotta a hűtőszekrényt és kihúzott belőle egy még felbontatlan üveget, egy olívakonzervet és kemény galíciai sajtot. Az olívát kitette egy tányérra, és elkezdte apró, vastag szeletekre vágni a sajtot.

Kinyitottam az üveget.- Santi már visszament Madridba?- Még nem. Előbb Ferrolába ment a szülei után, de holnap az éjszakai vonattal visszamegy Madridba.- Mit csinál ott valójában?- Jogot tanul a Complutensén.- Gyakran találkoztok?- Legfeljebb havonta egyszer. De az egész nyarat együtt töltjük. Különben is naponta felhívjuk egymást.

Esther kitöltötte a bort, s leültünk a kerek kétszemélyes faasztal mellé. Az asztalra könyökölt, és a szemembe nézett. Elnevette magát.