Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - TANULMÁNY - Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos drámái
Parti Nagy Lajos drámái Budapest, Játékszín, 1998; Gyula, Várszínház, 2002)), harmadikként .4 test angyalát (Merlin Színház, Budapest, 1995), negyedikként a Mauzóleumot (Katona József Színház, Budapest, 1995). 6 „Sárbogárdi Jolán jegyszedő, akiről a mese szól, bizonyíthatóan nem a semmiből ugrott elő, már ami Parti Nagy Lajos irodalmi előéletét illeti, hiszen a szerző a Diletták megírása óta úgyszólván folyamatosan abból az élményből táplálkozik, melyet a műkedvelő poéták paksamétái okoztak szerkesztő korában.” (Bagossy 1997: 437.) 7 „az Ibusár inkább azt az operettes, szándékosan „habos”, olykor émelyítő nyelvvilágot képviseli, amely Parti Nagynál már a kezdetektől, az első verseskönyvtől, az Angyalstoptól kivehető, s a- mely mindig a hamisságra, a látszatokra, a valóságtények díszletszerűségére, a nyelvi tények panelszerűségére utal, de e mögött ott látható a nyelvben teremtett valóság is.” (Dérczy 1996: 14.) 8 Mint Magyar Judit Katalin megjegyzi, a „zenés, táncos huszerett műfaji megjelölésű színmű betétdarabja a jellegzetes operett-idiotizmus mellett főleg a János vitéz motívumkincséből merítkezik”. (Magyar 1993: 45.) 9 Véleménye szerint Krúdynál a szereplők kontemplatív viselkedése mint „igen eleven asszociációs készségű, paradoxot és groteszket mozgósító, súlyosan metaforikus beszédmód” van jelen, s ez „az aktivitás szinte egyetlen formája” (hasonlatosan a Parti Nagy-darabokhoz), Szomory „felvont-hisz- terizált, számos agrammatizmussal élő hihetetlen eleven színpadi szövege” által kapcsolódik az említett két drámához, a Füst Milán-i dráma pedig „eruptív-kínlódó, fragmentált nyelvisége” (Barabás 1997: 94.) révén fogható fel a Parti Nagy-féle drámai nyelv előzményeként. 10 A drámai szöveg színpadi jelenléte jó esetben még összetettebb értelmezési lehetőségekkel látja el a nyelvet. Jelen sorok írója az Ibusárt két társulat előadásában látta, s megdöbbentő tapasztalat volt, hogy ugyanaz a szöveg gyökeresen eltérő értelmezéseket tett lehetővé számára. Főleg az Ibusár zárójelenetének üzenetében volt tetten érhető ez az élmény. Míg a Komáromi Jókai Színház előadásában Sárbogárdi Jolán alakja a kisszerű vidékiség felől értelmeződött, s az utolsó jelenetek (amikor Jolán részegen beolvassa színdarabját a vasútállomás hangosbemondójába) a provincializmusból kitömi képtelen, a képzelet szabadságát elveszítő, tragikus hőst mutatták fel, addig a budapesti Flonvéd Együttes produkciójának utolsó jelenetei azt sugallták: nem tragédia, ha az önmaga kisszérűségébe húzódott ember saját (esetenként nevetséges) fiktív világot épít; a lényeg az, hogy jól érezze magát benne. 11 „így hát a hangsúly megintcsak a nyelvre, méghozzá a költészetre tevődik - s az, hogy ennek a költészetnek a formája dráma, tulajdonképpen háttérbe szorul.” (Kovács 1997: 436.) 12 „A hagyományos színházi eszközök hatására ugyanis egy idő után szétesik a szöveg, és elveszti erejét. Ez abban az egyszerű érzetben nyilvánul meg, hogy a néző egyszerre csak hosszúnak találja a szöveget és az előadást. A darab ugyanis alapvetően lírai alapú. Ismétlések és nagy, elnyújtott áriák adják a bázisát.” (Orsós 1996: 40) 13 Lásd Dérczy 1996: 14. 14 Hasonló véleményt képvisel Márton László, aki az Ibusár és a Mauzóleum kapcsán jelenti ki: „mindkét színműben intenzív nyelvi történés zajlik, ami akkor is dramaturgia, ha poézis.”, de Márton ezt a poetikus nyelvi történést „egy önálló drámai formanyelv” (Márton 1996: 14.) megjelenéseként nevezi meg. 15 Vö. Dérczy 1996: 14. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM Bagossy László: Dráma/irodalom. (PNL: Ibusár - Mauzóleum) Jelenkor 1997/4. 436-440. Bakács Tibor Settenkedő: Témázás (PNL: Mauzóleum) Magyar Narancs 1995. november 9. 33. Balajthy Dénes: „Kosáryné én vagyok.” (PNL: Sárbogárdi Jolán: A test angyala) Magyar Narancs 1997. augusztus 14. ttp://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=1554 Barabás Judit: „A szöveg szándéka.” (PNL: Ibusár - Mauzóleum) Alföld 1997/6. 93-95. Bikácsy Gergely: Iszap és gang. (PNL: Ibusár - Mauzóleum) Kortárs 1997/4. 108-112.
