Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral
Beszélgetés Alabán Ferenc irodalomtörténésszel, tanszékvezető egyetemi tanárral vonalát és minőségének kérdését objektív okoknál fogva még nem lehet megítélni. A Tanárképző Kar első évfolyamába - az ott oktatók nyilatkozata szerint - mindenkit felvettek, bár a jelentkezők tudásának és tájékozottságának szintje nagyon vegyes volt. Fontosabb értékmérő lesz az, hogy milyen szintű akkreditált programokat tud kínálni a kar az elkövetkezőkben, s a mennyiségi tényezőkbe mennyire tudja bevinni a minőségi elemeket. A tömeges képzés statisztikákat javíthat, de történelmi tény egyben, hogy a mennyiség soha nem vált át minőségbe... Tapasztalataink szerint a másod- vagy harmadállásban órájukat letanító tanárok (legyenek bár hazaiak, vagy külföldiek) munkájára alapozva valójában nehezen stabilizálható a színvonalas egyetemi oktatás. Kiszélesítve a kört: az ún. bolognai rendszerre való áttérés ab ovo sem kedvez a minőség ügyének, bár kétségtelenül növeli a diákok önállóságát. Az előző teljes, tehát ötéves stúdium időszakának alapfokú és mesterfokú szintre való lebontása az adminisztrációt növelte meg, a diákok számára több stresszet jelent és egyértelműen késlelteti a pályaválasztást. Ezek a tényezők az egyetemi képzés óhajtott minőségének aktualizált befolyásolói, melyeknek fokozatos leküzdéséhez több gyakorlatra és tapasztalatra van szükség az egyetemi képzésen belül. * Azt mondják, a tények makacs dolgok! Úgy hírlik, december elején sikeres egyetemi tanári székfoglalód volt. Nem szeretném elkiabálni a szerencséd, hisz egyszer már (hasonló ügyben!) Téged is „megfúrtak", így csak azt kérdezném, halkan, csendben: milyen jövőt jósolsz magadnak?- Jók az információid, mint mindig. Bár a napi sajtóban és az interneten is megjelent a közlemény, mint ahogy azt a törvény előírja és megkívánja. Közel tíz évvel ezelőtt, az akkori rendelkezéseknek megfelelően, már egyszer megtartottam professzori székfoglalómat a nyitrai egyetemen, minden szükséges szakmai véleményezéssel és tudományos tanácsi jóváhagyásokkal, csak éppen a kinevezés maradt el. Közben azóta professzori funkciókat töltöttem be, rendkívüli egyetemi tanárként (ahogy egyesek mondják „E. o. professzor”), de nem tartottam méltányos dolognak használni a címet, mivel az akkreditációs bizottság sem tartja elfogadhatónak, s egyébként sincs szakmailag hivatalos hitele. Tény, hogy múlt év decemberében az Eperjesi Egyetem Bölcsészettudományi Karának, majd az egyetem Tudományos Tanácsa előtt is megtartottam inaugurációs előadásomat az IRODALOMTUDOMÁNY tudományszakban, melynek alapján fölterjesztették kinevezésemet. „Kétszeres” professzúrám története is beszédes bizonyítéka társadalmunk ellentmondásos fejlődésének és „sokszínű” belső demokratizálódási folyamatának, melynek árnyai az egyes szaktudományi ágazatokon belül is megmutatkoztak/nak. Ez sem mindenhol történhet meg ... Nem akarom azt sugallni, hogy ezeket az inkorrekt dolgokat feltilnézetből szemlélem, de idővel felül tudtam kerekedni az ármánykodásokon és akadékoskodásokon, s az eredmények a munkámat igazolják. Több példa bizonyítja, hogy a kisebbségi közegben való szakmai működés, előrehaladás is előre nem látható akadá
