Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral

Beszélgetés A labán Ferenc irodalomtörténésszel, tanszékvezető egyetemi tanárral

(második javított, bővített kiadás, 2004), Fonod Zoltán: Üzenet. A magyar irodalom története Cseh/Szlovákiában 1918-1945 (1993, 2002), Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945-1999 I., II. (2000, 2001) című, közelmúltban megjelent kiadványok, melyek egyaránt szolgálják az önismeret érdekeit és a hagyományok ápolását, s megbízható alapokat is jelentenek egy komplex szlovákiai magyar irodalomtörténet megírásához.

Számomra az utóbbi években az irodalmi összefüggések világa és a teoretikus kérdések vizsgálata jelezheti az újabb hangsúlyok és irányzatok felfedezését és megjelenését. A felvetődő kérdéscsoport jellegét, összetevőit néhány pontba sűríthetem:- egy régió irodalmának (irodalmainak) interpretálása szempontjából nem lehet érdektelen annak a kérdéskörnek a tisztázása, hogy az adott irodalom (lehet az kisebbségi is) miként tekinthető a régió jellegzetes és saját jegyekkel bíró irodalmának. A komplex kép kialakulásához tartozik, hogy milyen kulturális kontextusban helyezhető el az a konkrét „alap”, amelyből kinő az adott irodalom, s amely egyúttal fejlődését és jellegét is meghatározza. A kisebbségi kontextus kutatásai mellett az utóbbi idők komparatisztikai elemzései is azt jelzik, hogy egy régió irodalmát úgy is lehet értelmezni, hogy az irodalmi-narratív struktúrák a konkrét regionális viszonylatok nyelvi, esztétikai, kulturális, történelmi és társadalmi összefüggéseinek „funkciójaként” vannak bemutatva és interpretálva. Ez a szempont és felfogás nyilvánvalóan és a priori az interkulturális és egyben intermediális dialógus megközelítéseit helyezi előtérbe, s valójában a konkrét komparatisztikát is ebből a szempontból láttatja és minősíti.- az európaiságnak és ezen belül a közép-európaiságnak megvan az irodalmi kontextusa, melynek paramétereihez szervesen tartozik a kisebb régiók és a kisebbségi irodalmak problémaköre, melynek értékfelfogását meghatározó módon a pluralizmus jellemzi. A kisebbségek társadalmiságának aktív viszonylataiban szerepet és funkciót kap az irodalom, valamint a művészi erejű (esztétikai) nyelvi kifejezés, amely egyben szinte mindig etikai kategória is. Mivel az irodalmat a működő és ható művészi formával bíró és prezentálható emberi kommunikációs rendszerként fogjuk fel, tanulmányainkban és értekezéseinkben az irodalmi jelenségeket és műalkotásokat nem kizárólag csak az esztétikai minőség aspektusából értékeljük, hanem történetileg, eszmeileg és morálisan determinált nyelvi alakulatként értelmezzük. A kisebbségi írók és költők műveiben és magatartásában jórészt ugyanis nincs kialakítva külön-külön interpretálható hierarchikus viszony a szépség és az etikus attitűd között, sőt éppen tipikusan sajátos módon a morális vetületet és dimenziót az irodalomkritika általában az esztétikai minőség nélkülözhetetlen tartozékaként tartja számon, és értékképviselő összetevőként láttatja. Ennek a szellemében születnek tanulmányok és értekezések, hogy hangsúlyt adjanak a kisebbségi magyar irodalmak dimenzionált sajátos értékrendjének, elkerüljék az esetleges egyoldalúságot, s az irodalmat mindenekelőtt művészi alkotásokként kezeljék. A kisebbségi magyar irodai