Irodalmi Szemle, 2006

2006/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: „Változó világunkban is megőrizzük az értékeket...” Beszélgetés Alabán Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárral

Beszélgetés Alabán Ferenc irodalomtörténésszel, tanszékvezető egyetemi tanárral

mana”, a „helyi színek” programja és elmélete, valamint további programos megnyilatkozások esztétikai szempontból értékes irodalmi művek egész sorában jelentek meg, s gazdagították az egyetemes magyar irodalmat. Ahogy az európai sokféle kultúrának és irodalomnak egyik sajátossága a magyar kultúra és irodalom, hasonló módon külön színt és értéket jelent az egyetemes magyar kultúrán és irodalmon belül. A kisebbségi magyarság lényegét, „önazonosságát” közvetítő és képviselő sajátos irodalmi jelleg és esztétikai érték. A sajátos irodalmi és kulturális érték a néhány évtizede megfogalmazott „sajátosság méltóságá”-nak elmélete értelmében alkotó részévé válhat az irodalmi mű értékének. A Gáli Ernő könyvére való utalás mellett ide sorolhatjuk még Czine Mihály, Csoóri Sándor, Keresztury Dezső, Pomogáts Béla, Kós Károly, Sütő András, Dobos László, Szeli István, Bányai János, Cs. Gyimesi Éva és más kiváló szerzők tanulmányait és köteteit, melyekben szintén megfogalmazódik a sajátosság értékeinek gondolata, melyben a kisebbségi kultúra és irodalom vonalán a történelmi, társadalmi, morális és lélektani elemeken túl megjelennek a kisebbségi lét és jog összetevői is.

A határon túli magyar irodalmak keretében létrejött irodalmi művek jelentős része a kisebbségi lét kezdetétől érintik (más esetekben részletesen feldolgozzák) a kisebbségi problematikát. Az írói életművekben megnyilvánuló fejlődés a bizonyítéka annak, hogy ez az ihletforrás az idő múlásával és a körülmények változásával új tartalommal és értelemmel telítődik, de mindig szerves kapcsolatban van/marad az identitás keresésével és újbóli megfogalmazásával. Ez a sajátosság bizonyítja a kisebbségi magyar nemzeti irodalmak létét, de nem minősíti azokat sem kevesebbnek, sem többnek más nemzeti vagy éppen kisebbségi irodalmaknál. Másrészt: a természetes indítékokból történő identitáskeresés, sorsproblémás vonás és sajátosság semmiképpen nem lehúzó tehertétele ezeknek az irodalmaknak, s az eszmeiséghez való ragaszkodásuk sincs kárára az esztétikai hitelnek. Nyilvánvaló tény, hogy az alkotást kisebbségi kontextusban is kizárólag az esztétikai érték hitelesíti, ahol a gondolat a műalkotás belső világában jelenik meg, annak elválaszthatatlan szerves része. Ezzel az összetett kérdéssel kapcsolatban állapítja meg Görömbei András: „A kisebbségi magyar irodalmak a kisebbség nemzeti létét fenyegető politikával szemben alakították ki sorsuk kivallásának, sajátosságuk védelmének különféle esztétikai változatait. A kisebbségi magyarság sajátos nemzetiségi történelmének, nemzetiségi önismeretének, helyzettudatának művészi értékű érzékeltetésével hívták föl magukra a figyelmet az egész magyar nyelvterületen. Ezzel jelentettek külön élményvilágból származó külön színt a magyar irodalomban ...” (A kisebbségi magyarság és irodalma az ezredvégen)

Szügségesnek érezzük a felvázolt szempont kiemelését, mert szinte teljesen hiányzik a jelenlegi fiatal szlovákiai magyar irodalomkritika összetevőiből. Ennek a kisebbségi magyar irodalomnak már négy nemzedéke alkot egymás mellett, s egy elfogulatlan kritikai megnyilvánulásnak tekintettel kell lennie erre a körülményre, mivel paradigmaváltásról sem beszélhetünk, csak teoretikus szinten (N. B.: a para