Irodalmi Szemle, 2006
2006/4
A Madách-Posoniiim / • a • ■ • nj könyvei Dobos László: ÉVGYTÍmÍK HATALMA A publicisztikát, az eredeti, a gondolati próza jelentésében a szlovákiai magyar irodalomban talán a regényíróként ismert Dobos László művelte és műveli a legkövetkezetesebben. Elannyira, hogy ö tulajdonképpen előbb volt „gondolati-prózaíró”, mint regényíró: máig emlékezetesek az ötvenes és hatvanas években született, akkor még meghatározóan irodalmi látószögű vagy egyenesen az irodalom napi gondjairól szóló írásai. Szerzőnk akkor bármiről írt, az egykori hitvitázók szenvedélyessége és a klasszikus (főleg reformkori) publicisztikánk erős gondolatisága és művészi stílusa volt írásaira jellemző. Később, az ún. konszolidációs időkben (1970-1989) az ilyenfajta dolgozatai, érthetően, megritkultak, de 1989 után, a sajtószabadság kedvező körülményei között (megintcsak érthetően) újra felbuzgóit benne a régi „hitvitázó” szenvedély. Évgyűrűk hatalma címmel a szerző két kötetre való anyagot gyűjtött össze publicisztikai írásaiból. Az első kötet most jelent meg. Fonod Zoltán: REPEDÉSEK A SIRATÓFALON (Válogatás ötven év politikai, kulturális és irodalmi publicisztikájából) Ha az újságírás a történelem percmutatója, akkor ez a válogatás a kisebbségi sorsunk fél évszázadának a meglesett pillanatait tárja az olvasó elé. Ötven év történelmébe sok minden belefér, ebből a „sok mindenből” a kötet a legjellegzetesebb pillanatokat igyekszik fölmutatni, azokat, amelyek építőköveivé válhattak a jövőnek, akár úgy is, hogy csak a „ magyarnak lenni, magyarnak maradni” kikerülhetetlen parancsát követték. Ellentmondásos korunk megannyi kérdőjele mered felénk e kötet helyzetrajzaiból, beszélgetéseiből, kommentárjaiból, vezércikkeiből és naplójegyzeteiből. A „Kell még tegnapról hív tanú” Ady-fogalmazta parancsához igazodnak ezek az írások, azzal a tanulsággal, hogy a „merjünk önmagunk lenni” program, amelyet annak idején buktatók vagy kitérők árán is vállaltunk, egyszer mégiscsak megvalósul. Mert a múltból is az marad meg. ami képes a jövőt megidézni, ismeretlenként is parolázni vele... Tőzsér Árpád: A MATRJOSA-RARA SZERJEKTEMA Tőzsér Árpád új, irodalompublicisztikai írásokat tartalmazó gyűjteményének a címét a kötet azonos című interjúja magyarázza. A költő - könyve tanúsága szerint - az irodalmi publicisztika különböző formáiban (esszékben, jegyzetekben, interjúkban) szintén azt a kereséssel is képződő, alakuló „emberi lényeget” keresi, amelyet a verseiben. Joggal mondhatjuk, Tőzsérnek az irodalomról (kisebb mértékben a nyelvről, s még kisebb mértékben a történelemről, a közéletről) szóló publicisztikája, nyilvános gondolkodása csak annyiban publicisztika, amennyiben valami ellen irányul, de a „keresés” mozzanatában tulajdonképpen költői próza. A kötet anyaga két fejezetre tagolódik, az elsőben esszék, jegyzetek, a másodikban a szerzővel készített interjúk találhatók.
