Irodalmi Szemle, 2006

2006/3 - Eseménynaptár

MÚLT ÉS EMLÉKEZET

tina leányát 1712. július 5-én villámcsapás sújtotta, és ettől apja házában hirtelen elhunyt; ezzel 28 oldalon keresztül foglalkozik. Levele Vári Mihály traktátusához csatlakozik, melyben utóbbi tizennégy éves kislánya halálát siratja, és a villám természetét fejtegeti bölcseleti és hittudományi alapon. Kiadták Kolozsvárott Telegdi Pap Sámuel betűivel, 1716-ban nyolcadrét alakban, 7 íven.

A Vita Triumphansról - Diadalmaskodó élet - Ez a mű Apáti főmunkája. Nagy feladatra vállalkozik ebben Apáti: Descartes szellemében az egész emberi életet megpróbálja értelmezni. Egy pontból, a szabad akarat eszméjéből kiindulva górcső alá veti az emberek cselekedeteit: kifejti, mi az erkölcs, kötelesség magunk és mások, Isten, rokon, uralkodó, polgárok és társadalom iránt; beszél szülő és gyermek, úr és szolga viszonyáról; törvényekről és kötésekről, alkuról és szerződésekről, ezek felbomlásáról, valamint a polgári kötelességekről, és bizonyítja, hogy aki ezek értelmét belátja, és annak megfelelően él, az győzedelmeskedik. Megállapítja, hogy a fő jó nem a testre, hanem az elmére tartozó dolgokban keresendő. Cáfolja, hogy a fő dolgok az életben az egészség, szépség és a gyönyör lenne, mint azt az ókori bölcsek tanítják, sokkal inkább a szabad akarattal való helyes élés, vagyis mindig azt tenni, a- mit a lélek helyesnek ítél. Apáti ebben a műben gyakorlatilag összefoglalja mindazt, amit a világról, emberi kapcsolatokról gondol, rendszerezve azt egy saját filozófiai rendszerben. Munkáját sokan méltatták korában, az utókor pedig a „legnagyobb magyar kartéziánus” címmmel emlékezik meg róla.

Kéziratban fennmaradt müvei

Szinnyei és Zoványi lexikonai Apáti több kéziratos művéről tudnak, holott az úgy látszik, végleg elveszett Utilitas pathematum animorum kivételével csaknem valamennyi Apáti-írás egy máig fennmaradt kis 8-ad alakú jegyzetgyűjtő könyvben található a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának kézirattárában R. 617. sz alatt. Ugyanitt őrzik Apáti albumát (emlékkönyvét) is (R. 689.).

Az Utilitas Pathematum Animorum (A lelkiállapotok haszna) c. Descartes szellemében kidolgozott és Amszterdamban már nyomdakész műnek kiadását szerzőnknek szülőföldjére való korai hazatérése akadályozta meg. Maga Apáti Kolozsvárott 1716-ban, nyolcadrét alakban kiadott Vigasztaló Levelében, a 111. oldalon ezekkel a panaszos szavakkal mutat rá, milyen kedvezően nyilatkozott róla Poiret Péter, a híres bölcselő: O! vajha Utilitas Pathementum animorum a Vita triumphans Civilisnek utána eredhet vala, mellyet még Académiákban elvégeztem, kit látván a- maz hallhatatlan emlékezetű Poiret Péter Uram, és sokszor olvasván mond: senki sem tett ilyesmit a kartéziánusok közül? Hozzá is fognak vala nyomtatásához, ha a’ Magyar Bibliákkal nem kéntelenítettem vala az bajos Hazára le-indulni, meg-látá abban mondom a’ Világ hozzád való Jonatháni szerelmemet.

Az R.617. sz. kézirat (Apáti Miklós kéziratos Naplójegyzetei) ma 153 levélből áll. A lapok 295-ig Apáti kezével vannak számozva, minthogy azonban a 295. lapszám a ma meglévő 117. levélre esik, könnyű megállapítani, hogy a jegyzetkönyv je