Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Apáti Miklós, a nagy hírű prédikátor, filozófi és orvos (bevezető) - Pándy Árpád: Apáti Miklós - a nagy hírű szónok (esszé)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET Gyermekévek Apáti Miklós 1662. december 4-én látta meg a napvilágot. Édesapja Debrecen városának tanácsosa és bírája, anyja Méliusz Juhász Péternek, a nagy reformátornak unokája volt. Kezdetben édesapja nevelte, oktatta a protestáns erkölcsre. Gyakori mondásai voltak: ember tapasztalás nélkül, állat okosság nélkül; a jó katonának minden fegyverhez kell tudni. Miklós ezeket a szavakat jól eszébe véste, mint majd később látni fogjuk. Felcseperedve a korabeli gyerekekkel együtt az elemibe került, ő is kis tabulista, vagyis elsős lett. Nevüket a Tabula nevű katekizmus-ábécéskönyvükről kapták, amelyből az ábécét és az olvasás tudományát a kátéval együtt tanulták meg magyarul. De latint már ekkor is tanultak. A következő évben az olvasókönyvük neve Cato volt, ami moralizáló latin mondatokat tartalmazott. Erről a másodikosokat catonis- táknak hívták. A többi évfolyamnak is hasonló megnevezése volt szokásban. Az elemi oktatás után a gimnázium következett, amit akkoriban líceumnak hívtak. Itt grammatikát, vagyis latin nyelvtant, valamint poetikát-retorikát, vagyis bölcseletet tanultak a nebulók. Görögül is itt kellett megtanulniuk, hogy megfelelően felkészülhessenek a későbbi akadémiai tanulmányokra. A tananyagot a nagyobb diákok, a precep- torok tanították nekik. Diákévek A gimnázium befejezése után, 1681-ben felvették az akadémiára a tógátus diákok sorába. Őket már a rektor és a rektorhelyettesek tanították, akik mindannyian külföldi egyetemet végzett professzorok voltak. Itt két éven tanult teológiát, majd tovább folytatva tanulmányait - mivel jó tehetségű diáknak bizonyult - preceptorként az ötödévesek, akkori nevükön „quintariusok”, majd a negyedikesek, vagyis „qarta- riusok” vezetője lett. Ebből az időből maradt fenn tanári notesze, amelybe diákjai nevét és előmenetelét jegyezte fel. Valószínűleg ez a legrégibb magyar tanári jegyzetfüzet. Az akadémiai évek alatt kedves tanárai voltak: M ártonfalvi G yörgy , aki 1660-ban Váradról menekült Debrecenbe diákjaival együtt a török elől, növelve ezzel is az iskola hírnevét és színvonalát. Ő volt az, aki a puritán szellemiségre formálta Debrecen arculatát; Szilágyi Tönkő Márton, aki 1670-től tanított az akadémián Komáromi Csipkés György utódjaként; valamint Lisznyai Kováts Pál, aki Sárospatakról került Debrecenbe 1679-ben, hollandiai tanulmányai befejezése és a professzori cím megszerzése után. Az akkori időkben szokás volt, hogy az iskola tógatus diákjai az akadémiai tanulmányaik után külföldi: német, hollandiai és angliai protestáns egyetemekre mentek továbbtanulni, ahol személyesen megismerkedhettek a kor Európa-szerte ismert nagy gondolkodóival, tanaikkal. Az ott megszerzett tudásukról aztán ún. disputák formájában bizonyságot téve megkapták a professzori fokozatot, és visszatérve eredeti iskolájukba - vagy más magyarországi akadémiákra - tanították a következő nemzedéket.
