Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Apáti Miklós, a nagy hírű prédikátor, filozófi és orvos (bevezető) - Pándy Árpád: Apáti Miklós - a nagy hírű szónok (esszé)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET a terület lakossága számára. Ehhez jött még a trón várományosainak civódása, melynek következtében az ország elveszítette területi integritását. 1541-ben Budavár eles- tével bekövetkezett az ország három részre szakadása. Kialakult az Erdélyi Fejedelemség, a török hódoltság és a királyi Magyarország. Igaznak vélhetjük Báthory István erdélyi fejedelem szavait, miszerint az ország „a világ két legnagyobb hatalma között, vagyis azok sarokpontján helyezkedik el”. Gondolva itt az Oszmán és a Habsburg nagyhatalomra. A XVI. sz. közepén új hit érte el hazánkat. Először lutheránusok, majd kálvinisták szava hirdette országunkban a vallás megújulásának szükségességét, a reformációt. Az új felekezetek nagy hangsúlyt fektettek az anyanyelvűségre, megjelentek a bibliafordítások, melyek kiadásához sorra alapultak országszerte a nyomdák. Az oktatásra is nagy hangsúlyt fektettek. Jelentős, máig is nagy hírű iskolák jöttek létre Kolozsváron, Váradon, Debrecenben, Sárospatakon. Hazánkban azonban egyetem nem volt, így a diákok csak külföldön tanulhattak tovább. Az új tanok gyorsan terjedtek. Erdélyben mindenki szabadon választhatott vallást, így itt is, mint ahogyan a királyi Magyarország és a hódoltság nagy részén a lakosság többsége a reformált felekezetekhez tartozott. Ezt ellensúlyozandó a XVII. sz.-ban érte el országunkat az egyetemes katolikus megújulási mozgalom, az ellenreformáció, melyet elsősorban Pázmány Péter jezsuita szerzetes neve fémjelez. Mindeközben a növekvő Habsburg befolyás ellen a keleti végeken szervezkedés indult meg. Erdélyből francia támogatással kezdték kuruc hadak ostromolni az ország labancok által irányított részét. Élükre az 1670-es években Thököly Imre állt. A Török Birodalom belső ellentmondásai miatt gyengülni kezdett. Ezt a kortárs uralkodók is érzékelték. 1684-ben a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence részvételével megalakult a Szent Liga. E szövetség kezdetben bámulatos sikereket aratott, már-már lehanyatlani tűnt Európa egén az oszmán félhold, azonban a francia napkirály, XIV. Lajos nyugati támadása miatt csapatokat vontak el a török frontról. így az ott maradt tehetséges hadvezérek, mint Savoyai Jenő, csak lassan, a lakosság nagy szenvedései árán jutott el addig, hogy 1699-ben a karlócai békében kimondhatták: a Mohács előtti Magyarország, a Temes-köz kivételével, felszabadult a 150 éves török hódoltság alól. A háború költségeit az ország népén szerették volna behajtani, óriási terheket róva az egyébként is meggyötört lakosságra. A társadalom nagy része így szembekerült a dinasztiával. Az elégedetlenség a Felső-Tisza vidékéről induló lázadásban öltött testet 1703-ban, melynek vezetője II. Rákóczi Ferenc volt. A dicsőséges mozgalom hétévi harc után 1711-ben Szatmáron megegyezéssel zárult. Magyarország az évszázad első felében vált stabilan az osztrák uralkodók birodalmának részévé. Mária Terézia királynénak 1740-ben életüket és vérüket ajánlották a magyar rendek. II. József rendeletei és a rendek ezekre adott válaszai a század végén pedig már a reformkor felé mutattak.
