Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: A Könyv átka és varázsa
KÖNYVRŐL KÖNYVRE nikus, nemritkán önironikus hang, amely ezt a magasztosságot felváltja. (A főhős keserűen sóhajt fel, amikor elindulván szerelmi vetélytársa keresésére, azzal a szándékkal, hogy végez vele, próbalövéseket végez Walther márkájú revolverével: „Az ifjú Walther szenvedései...”) Végül is ki tehet róla, hogy a fogalmak, mint „új élet”, „út”, „angyal”, „remény”, „változás”, ennyire elkopottá, mondhatni hasznavehetetlenné váltak, hogy szinte már csak ironikus értelemben, gúnyos vigyor társaságában lehet őket kimondani vagy leírni? Egy bizonyos, „Nagy összeesküvés” és ezzel szemben egy „Nagy ellen-összeesküvés” körvonalai rajzolódnak ki a történetben: egy rejtélyes úr, aki kastélyában elvesztett fiát siratja, spicliket és orgyilkosokat fogad fel, hogy mindenkit, aki kapcsolatba kerül a Könyvvel, megölessen. Tudtán kívül csaknem meggyilkoltatja saját fiát is, a főhőst azonban, nem tudván, hogy ő is a Könyvön keresztüljutott el hozzá, kegyeibe fogadja. Kíméletlenül harcol a Könyv ellen, mert úgy véli, a fiatalok hazaáruló szervezkedése áll az egész „könyvolvasó mozgalom” mögött, s ő arra teszi fel az életét, hogy megőrizze a hagyományokat, akár vér és szenvedés árán is. Mintha a föld alá bújt keresztesek ellen küzdene. Küzdelme azonban legalább annyira hasztalan, mint amennyire kusza magának a Könyvnek a jelentése. Mindenki valaminek a megszállottja: az új élet hajszolásának vagy éppen a hagyományok megőrzésének. S hol marad az igazság? Mindenféle felesleges hordalék, ármányos összeesküvések, öncélú érdekek nélkül? A Könyvben? Amennyiben a Könyvben ott az igazság, akkor nincs szó új életről, új gondolatról, mert ezt az igazságot már sok száz éve megírták: a Könyv csak újraírás. A főhős azonban nem leli meg az áhított választ a Könyvben, s természetesen Pamuk nem is kínál választ a számunkra. Sokkal inkább abban „leli kedvét”, hogy elbizonytalanít: létezik-e valódi megnyugvás? Orhan Pamukot felmentették az el nem követett bűne („Törökország meg- gyalázása”) miatti vád alól. Mégis rettenetesen hangzik, hogy perbe foghatnak valakit egy Európához ilyen elszánt igyekezettel közelítő országban azért, mert leleplez egy majdnem egy évszázados hazugságot. Azok, akik állandóan valamiféle „Nagy összeesküvés” résztvevőit keresik minden bokor mögött. Akik paranoiásan küzdenek a maguk ideologista meggyőződésének erődjéből minden „felforgató szabadosság” ellen. Csakhogy ahol már nemcsak a szabadosság, hanem a szabadság is felforgató jelenségnek számít, ott komoly gondok vannak a gondolkodásban. Bárcsak azt mondhatnánk, hogy Az új élet című regény amellett, hogy szórakoztató s egyben mélységesen elgondolkoztató alkotás és egy vérbeli költő igazságkereső vallomása, egy teljesen politikamentes irodalmi ínyencfalat. Nem mondhatjuk, mert a császár ez esetben saját maga kiáltja világgá, hogy meztelen. S ez egyáltalán nem nyújthat számunkra mulatságos látványt. (A kritika a Slovart Kiadó kiadásában, szlovák nyelven megjelent regény alapján készült.) Szalay Zoltán
