Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE lomjegyzéket nézve egyébként valamelyest láthatjuk a problémákat is. Egyrészt e kettőből egy-egy szakterület magyar szerzőkkel való pillanatnyi lefedetlenségére vonatkozóan is levonhatunk bizonyos következtetéseket. (Ami - még ha ezek között olyan, stratégiailag fontos diszciplínák vannak is, mint a régiófejlesztés vagy az egészségügy - önmagában még nem volna feltétlenül baj, ha a kérdéses területre irányuló vizsgálatok akár szlovák, akár magyarországi intézményeknél, szakembereknél megrendelhetők lennének.) Másrészt olyan, a szlovákiai magyar lakosságot lényegbevágóan érintő, kulcsfontosságú területek is kimaradtak e kötetből, mint például a mezőgazdaság vagy az iparfejlesztés (igaz, a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések taglalását külön monográfiában ígérik a szerkesztők, ez azonban mégsem magyarázza, hogy e mostani panoramatikus felvételből miért maradt ki e szakágazat legalább egyetlen fejezet erejéig történő áttekintése). Egyébként az i- mént említett korlátokat az előszó írói is tisztán látják: „...a szlovákiai magyar értelmiségi réteg erősen humán beállítottságú, vagyis nagyon kevés a gazdasági élettel, a régiófejlesztéssel, az egészségüggyel foglalkozó szakember”, illetve ha vannak is, ők „többnyire olyan szlovák vagy magyarországi kutatóintézetekben dolgoznak”, amelyek „az adott tudományszak etnikai/nemzetiségi szempontú kutatásával nem foglalkoznak”, mi több, bizonyos szakterületeken a „kisebbségi szempont” érvényesítése is „problémát jelent”, más vonatkozásban viszont az „adott szféra »nemzetiségi jellegű« analízisét lehetővé tevő adatok hiányoznak”. (Ezek megint csak a jövőre egyként vonatkoztatható gondok is.) Néhány példa a jelen kötethez kapcsolható, lehetséges hiánykatalógusból: A jelenlegi kötetszerkezet a szlovákiai magyarság számos kisebb-nagyobb jelentőségű szellemi-művészeti tevékenységi és önreflexiós megnyilvánulását nem engedte a szerzők látóterébe kerülni. (Elsikkadt például a bizonyos értelemben stratégiai fontosságú könyvtárügy, illetve az olvasáskultúra, az olvasói-könyvvá- sárlási szokásoknak az életmód- és szemléletbeli változásokra s a vásárlóerő változásaira egyaránt utaló módosulásait figyelő vizsgálata.) Kimaradt a kötetből a nyelvtudomány és a nyelvművelés helyzete, a nyelvhasználat jellegzetességeinek az áttekintése, az ezzel kapcsolatos időszerű feladatok szemlézése; a helyi televízióknak az értékteremtő, értékmentő folyamatokban való, de például a magyarországi közvélemény tájékoztatásában is egyre növekvő szerepe. (Lacza Tihamér hétnyolc esztendeje azt jósolta ezzel kapcsolatban, hogy szlovákiai magyar vonatkozásban is a regionális televíziózásé és rádiózásé a jövő - nos, prognózisa mára beigazolódni látszik.) A kulturális önszerveződés és önmegvalósítás futó pillantásra periférikusnak látszó, de igen komoly közösségszervező és - mozgósító erővel bíró területei közül nem találjuk a kötetben a nemzetközi sikerekkel büszkélkedő könnyű és rockzenét, az alternatív és szubkultúrát (például a Klikk-fesztiválokat), a társastáncot, gyakorlatilag kimaradt a dokumentum- és a művészfilm, a humor- fesztivál stb. - egy hangsúlyozottan összefoglaló fejezetben ezek is legalább a látótérbe vonhatók lehettek volna. (Érdekes, ott találunk rájuk vonatkozóan egy sie
