Irodalmi Szemle, 2006

2006/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Duba Gyula: Katarakta (2.) (Fejezetek Az élet lehajló ága című regényből)

Az élet Iehajló ága

ség- és gyönyörpárti, s a vég a fájdalom és szenvedés rokona, de jelentőségükben egyenértékűek, hitelesen kiegészítik egymást. A kéj is aligha erősebb érzés, mint a bánat, bár funkciója talán lényegesebb, ám nem biztos, hogy fontosabb. Esztétikai kategória mindkettő!

Ennél a gondolatnál a férfi elhatározta, hogy a pancser íróknak feltett kérdések helyett maga veszi kezébe a dolgot és pontos megfigyeléseket tesz, nyomon követi közeli szemoperációja lefolyását. Mintha kívülről nézné és bévül megélné, mint Karinthy regényében az agyműtétét, az Utazás a koponyám körül-ben, igen, ő megérezte az élet lényegét. Az agyában száguldó és moraj ló tehervonatokat nem csak hallotta, hanem meg is írta. így helyes. Közölni a világgal, ahogy a bensőnkben hallgatózunk és igyekszünk megérteni a mélyben zajló, szabálytalan ritmusokat, emelkedő vagy csökkenő nyomások értelmét, a vér zsibaját és az ideggócok kisüléseit, a váratlan szúrásokat, apró zörejeket és nehéz csikordulásokat, az élet halk sóhajait és a rettenet kiáltásait. Nem azért hunyorgok, mint egy eszement, gondolja a férfi magában, nem ezért kacsingatok a tárgyakra, mert így tartja kedvem, hanem mert tudni szeretném, mi miért változik bennem s hogyam alakul körülöttem! Olvastalak, írók, folytatja magában a gondolatsort, találkoztam szövegeitekkel, betegségek lefolyásáról, súlyos operációk történetéről, gépekre és műszerekre kapcsolt beteg csendes halódásáról szóltak. Elfogadhatóan és érdekesen, talán hitelesen is. Ám mindig a környezet, a hozzátartozók, orvosok és ápolók, szeretők és családtagok szemével láttátok és láttattátok a kínt, nem a beteg bensőjét vizsgálva, érzéseit figyelve és gondolatait értelmezve! Hűen elemeztétek, mint hat a szenvedés és fájdalom elviselése másokra, mint okoz gondot az elmúlás a környezetnek. Kevésbé kutattátok, hogyan éli meg és viseli el maga a beteg az elmúlást, mit érez az életben tartó gépek páciense, mint szenvedi el a gyógyítás procedúráit az erre ítélt. Mintha az írókat nem a halál természete érdekelné, talán nem is értenek hozzá?, hanem maga a ténye, amely, mint a tóba dobott kő, tágulva hullámzó vízgyűrűket kelt és felkavarja a felszínt, míg a mélybe merül. Karinthy elmondja, mit érzett, megtudva, hogy pangásos pupillája az agytumor biztos jele, pontosan nyomon követi, mi történik bensőjében, míg Olivecrona professzor felnyitja a koponyáját s utána gyógyultan hazatérhet Svédföldről Budapestre. Persze, amennyiben azzal érvelnétek, kérdezve, hogyan írja le a halódó író elmúlása folyamatát, melyen haláláig átesik, amikor végül is meghal, hát ezt az érvelést bizony kénytelenek lennénk elfogadni!

Barát doktor csodálatos műszereivel, lézersugarával és ultrahangjával készül a katarakta ellen. A férfi a televízióból ismeri a modern mikrosebészeti technológiát. Lézeres mikrosebészeti beavatkozással apró vágást tesznek a szem szivárványhártyáján, a „résen” ultrahanggal „összetörik” az elkeményedett és megbar- nult szemlencsét, a „törmeléket” finom folyadékkal kimossák és eltávolítják, s a lencsét műanyag transzplantáttal helyettesítik. Alig félórás művelet, néhány