Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: A mágikus realizmus gömöri mesterei (Beszélgetés Kovács Magdával és Bárczi Zsófiával)
Juhász Dósa János * Gondolom, így voltak ezzel a többiek is. Kovács Magda: - Ahogy én tudom, elenyésző számban jelentkeztek akkoriban nők, itt-ott egy-egy írással, de nem nagyon tudok olyanról, aki komolyabban vette volna, Mikola Anikót kivéve. Kellett hozzá egyfajta keménység, ami akkor bennem még megvolt. * Ez azt jelentette, hogy bátorság kellett ahhoz, hogy bekopogtass egy szerke sztős ég ajtaján? Kovács Magda: - Nem, ilyen gondjaim nem voltak, inkább önmagammal szemben kellett egyfajta keménység. Amit meg kellett írnom, azt meg kellett írnom. Ma oldalra tudom tenni. Akkoriban azt hittem, hogy nem lehet irodalom nélkül élni. Hittem, hogy az irodalom meg tudja változtatni a világot. Idealista voltam, vagyok, s talán maradok is, ha kissé megkeseredtem is. A XIX. század irodalmán nőttem fel, s tele voltam eszményekkel, lobogtam, s mindenképpen változtatni akartam a világon. S amikor felfedeztem, hogy van egy ilyen tehetségem, akkor azt hittem, hogy ez a lég, lég, lég. Jöttek a jó kritikák is, de mégsem történt semmi. S félre kellett tenni a vágyaimat. Ma már tudom, hogy orvosnak kellett volna lennem, mert segítőkész ember vagyok, de megpróbálkoztam a tanári pályával, amit szintén fontosnak tartottam. Voltak olyan idők, amikor azt hittem, hogy nincs is szüksége a világnak az irodalomra. De ezek az évek is elmúltak, s a két végletes érzést összeötvöztem magamban. Most már tudom, hogy szükség van az irodalomra. * A család mennyire volt hatással arra, hogy írni kezdtél? Kovács Magda: - Inkább az olvasás vitt el afelé, hogy magam is aktív részese legyek később az irodalomnak. * Egy tizenéves gömöri lány mit olvas a hatvanas években? Kovács Magda: - Voltak könyvtárak, az iskolában és a falun is, s ami a kezembe került. Az elején ott volt a ponyva, sőt a filléres regények, ehhez jutottam hozzá a legkönnyebben, aztán jöttek a klasszikusok, köztük például már tizenhárom évesen Tolsztoj, amit el is vett a tanárom, hogy nem nekem való, s igaza volt. Később csiszolódott az ízlésem, s volt egy jó magyartanárom, Pazderák tanár úr, aki segített az olvasnivaló kiválasztásában. Igaz, hogy szükségem lett volna egy o- lyan baráti társaságra, amelyik hasonlóan gondolkodik, mint én, de ezt később Nyitrán, a főiskolán és Pozsonyban találtam meg. * Emlékszel arra a pillanatra, amikor megírtál valamit, és úgy érezted, hogy ezt most be kell küldened, mert fontos közlendőd van a világ számára? Kovács Magda: - Batta György felügyelete alatt, aki biztatgatott, megjelent valamim a Fórumban, Cselényi László azt felfedezte, s megjelentette az Új Hjúság- ban, ahol akkor szerkesztőként dolgozott. Később Cselényi vagy Tőzsér rábeszélé
