Irodalmi Szemle, 2006

2006/3 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (4) (A Nyugat első nemzedékének további lírikusai: Füst Milán, Tóth Árpád, Juhász Gyula) (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (4)

Fehérvirágos, mint a temető,

Hol a nap éppen vérködösen áldoz,

S a hold sápadt sarlója egyre nő.

Babona, bánat, borok és botorság,

Mind összekapnak, és a kocsma zúg,

Fölzengenek az átkok és a nóták,

És döngetik a temetőkaput!

S ez a parnasszista szemlélet él tovább számos, a Tiszát megszólító versében, valamint az olyan költeményeiben, amelyekben teljesen átadja magát valamely im- presszionisztikus hangulatnak és feloldódik benne, mint a talán legszebb ilyen fo- gantatású szonettjében, a Tájkép címűben:

A méla piktor, az ősz festi már A lombokat a sárguló pagonyban,

Egy-egy levél - dús színfolt - messzi száll Avar ölében elpihenni nyomban.

Az öreg tél, a zord kritikus eljő,

S fehérre fest minden színt, és derengő Felhők mögé takarja el a holdat.

Mivel Juhász Gyula pár excellence alanyi költő, életművében ritka az olyan pillanat, amikor az elszemélytelenítésnek és tárgyiasításnak olyan művészi kalandjára vállalkozik, amilyenben életműve egyik kiemelkedő darabja, az Este az alföldön született.

Az alkony kéken hamvadó ködében Most térnek nyugovóra mind a házak,

A csöndbe bámulnak komoly fehéren,

S tetőiket lehúzza az alázat.

Az országút elindul bandukolva Az éjszakában, tornyokat keresve,

Fáradt utast és aranypénzt a porba,

S egyszer csak eltűnik a végtelenbe.

A magyar líra későbbi évtizedei felől nézve ma ezek a táj- és zsánerversek tűnnek a legmaradandóbbaknak Juhász Gyula életművéből, maradandóbbaknak még a legtöbb Anna-versnél is, nem is szólva szociális vagy magyarságverseiről, melyek az előbbi verstípusokhoz képest gyakran hatnak didaktikusaknak vagy szűk horizontúaknak. Ám így sem lenne helyes ezeket mind egy zsákba hajigálni. A szakolcai szlovák szolgálólánnyal, Ancsával megsejtett sorsközösségből megejtő, részvéttel teli lírai darabok születtek, amelyekben nyoma sincs didakszisnak (Ancsa szolgáló; Szakolcai emlék).