Irodalmi Szemle, 2006

2006/3 - Duba Gyula: Lexikonunk dicsérete (esszé)

Lexikonunk dicsérete Az egyes korok időszakai és a régió tartományai közvetlenül érintenek - megérin­tenek. Tudok róluk vagy részt vettem bennük, hagyományértéküek vagy kortárs élmények gazdag, televény, a szlovenszkói-szlovákiai magyar élet és kultúrmunka révén beléje gyökereztem. Bensőséges utazás az elmúlt időben. Intim térbeli kalan­dozás és önmagamba mélyülés egyben. Mintha a mű szerves anyagként a sajátom lenne. Ha ismeretlen névvel, eddig nem látott művel találkozom benne, természete­sen sok van ilyen, vagy távolabbi kultúrkör érint meg, könnyen elhelyezem tér­időnkben. Érzem mögöttük az akarást, sejtem a hovatartozást, értem az elszárma­zottak sorsát és a távolba szakadtakat mintha mindig számon tartottam volna. Ebből az (is) következhetne, hogy a lexikon valamiféle bensőséges ismeretek tára, melyek szorosan véve irodalmunkkal kapcsolatosan hitelesek, szükkörűen igazak és csak ránk értelmezhetők. Tévedés lenne feltételezni, hogy nem így igaz! A mű részben befelé fordul, másrészt kitárulkozik, szétsugározza anyagát, írásbeliségünk és kultúránk sajátossága révén és önálló jegyei mellett rengeteg szállal kötődik az őt környező, szélesebb szociális és kultúrvalóságba, szomszédos nyelvi közegébe, közép-európai valóságába. Egy-egy jelentős írónk szócikke már- már kisebbségi léttörténetet tükröz. Szülőhelye és iskoláinak, munkahelyeinek színtere régiókat és korokat idéz, a szerkesztőségek, intézmények eszmei hatáso­kat, kitörési pontokat, érvényesülési lehetőségeket jelölnek, művei címe és kiadá­sa időhorizontot és szellemi távlatot villant fel, recepciójában környezete vissz­hangzik. Az intézmények és társulások léte és bukása, a sajtó fényesebb vagy ko­mor időszakai, a lapok felívelése vagy kérészélete, az esztétikai és szociális kezde­ményezések formációi, célok és tervek rajzása, az értékek tündöklése és nyomorú­sága impozáns. Nyolc évtizednyi magyar élet tablója apró győzelmekkel és nagy bukásokkal. Állandó harccal és küzdelemmel anyanyelvi létért, emberi jogokért, nemzeti identitásért. Elődeink és mi magunk állunk mögötte szerény heroizmu- sunkkal és esendőségeinkkel, minden nehéz önmegvalósítás elengedhetetlen fel­tételeivel. Mindennek, alább lesz róla szó, döntő szerepe lehetett abban, hogy a mű kiadása húzódott, a politika és a hivatal packázásai miatt elodázódott. Mintha a kéziratnak nem lenne „szerencséje”! Más körülmény is közrejátszott, a nyolcva­nas évek végén rendszerváltás történt, s olyan gyökeres eszmei szemléletváltást hozott, amely a kézirat revízióját, az eredeti elképzelés érvényesítését követelte. A nemzeti értékrend erőteljesebb érvényesítését, hogy a történeti tények hűen meg­maradjanak, az arra érdemesek jobban kidomborodjanak, miközben leértékelődnek a bukott illúziók, a letűnt korszak eszmei és formai sallangjai kirostálódnak, ha­szontalan közhelyei és sémái kigyomlálódjanak. Ismerve a szerzők tudásának és egyéniségének mértékét, feltételezhetjük, hogy mindezek nem túlzottan jellemez­ték a kéziratot. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, nagyobb nehézségeket sem okoztak. A mű dicséretét azonban mindezért a szócikkíró szerzők és a -szerkesz­tők dicsérete követi, felelősségtudatuk és kitartásuk elismerése, amellyel lexiko­nunkat a mai formájába öntötték!

Next

/
Thumbnails
Contents