Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Végh Péter: Az irgalom szigete (elbeszélés)
Az irgalom szigete vesztését, mivel azt vallotta: minden embernek joga van ahhoz, hogy talány maradjon a többiek számára. 2. KÓRHÁZ AZ ŐSERDŐ MÉLYÉN Pár nappal később együtt indultak hazafelé az Alambe nevű gőzösön. Zitombó a falujába igyekezett, mely az Ogooué középső folyásánál feküdt, több száz kilométerre Port Gentiltől. Albert doktor és a felesége Lambarénéba tértek vissza, az őserdő mélyén felépített kórházukba, ill. kórházfalujukba, ahol szerették volna tovább folytatni a megkezdett munkát. Útközben rábeszélték Zitombót, hogy mivel amúgy is útba ejti Lambarénét, töltsön el náluk, az ottani házukban és a kórházfaluban pár napot. Meglátja, hogy jól fogja érezni magát, és hamar elfelejti súlyos gondjait. Zitombót nem kellett sokáig unszolniuk.- A falumban úgysem vár rám senki. Minek siessek? — nyugtázta belenyugvással. - Az íratlan törvényeink szerint a férjem testvérének kell engem eltartani. Befogadott ugyan a házába, de semmi sem köt hozzá. Már amúgy is van vagy három felesége és egy tucat gyereke. Csak teher vagyok a nyakán. A hajó lassan haladt az árral szemben. A rejtett zátonyok, homokpadok miatt óvatosan kellett kormányozni. Útközben találkoztak tutajosokkal, akik a dzsungelból kitermelt fatörzseket úsztatták le a tengerhez, és vízilócsordákkal. Az emberek némán lesték az ormótlan állatok fürdőzését. Féltek tőlük, mert már hallottak több súlyos tragédiáról, mikor a felborult pirogák utasait szétszaggatták vagy súlyosan megcsonkították. Másnap reggel feltűntek a Protestáns Misszió és az őserdei kórház épületei a látóhatáron. A doktor és a felesége, könnyű poggyászukat magukkal cipelve, felkísérték Zitombót a dombon álló házukhoz. A konyha melletti kicsiny szobácskát a rendelkezésére bocsátották. Zitombó alighogy kipakolta batyujából szegényes motyóját és szemrevételezte moszkitóhálóval fedett keskeny ágyát, máris kisietett a teraszra. Kíváncsian kémlelt körül. A házból szép kilátás nyílt a végtelen őserdőre és a kék folyóra. A hajójuk éppen továbbindult. Ő egész Talagougáig utazott volna, onnan pedig gyalog folytatta volna útját egész a falujáig, mivel a folyó a középső szakaszon már zuhatagos, ezért nem hajózható. Úgy érezte, jobban tette, hogy elfogadta a doktorék meghívását. Majd a parton nézett szét. A doktorék háza mögött sorakoztak a kórház barakkjai. Facölöpökön álló, deszkából, bambusznádból és pálmalevélfonatokból épült hosszú épületek. Előttük betegek és kísérőik csoportjai tereferéltek. Kissé távolabb álltak a missziós telep házai: hivatalok, lakóházak, raktárak és az iskola fehérre meszelt épülete. Hátul olajpálmák sorfala zárta el a kilátást. A napokból hetek, a hetekből hónapok lettek. Zitombó nagyon megszerette új otthonát és annak minden lakóját: Albert doktort, Heléna asszonyt, a fekete ápo
