Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - EMLÉKEZÉS REMÉNYI JÓZSEFRE - Lőcsei Péter: Reményi József-mozaikok (1-3.) (tanulmány)

Emlékezés Reményi Józsefre

I.

Gulyás Pál (1899-1944) költő, műfordító, tanár, a debreceni Ady Társaság ügyvezető elnöke volt. 1923-tól jelentek meg kötetei (Többek között: Lenau szonettjei. Fordítások, Nyíregyháza; 1923.; Testvérgályák. Versek, Nyíregyháza, 1923.; Misztikus ünnepi asztal. Versek, Bp. 1928.; Tékozló. Versek, Debrecen, 1934.; Költők sorsa. Debrecen 1940. Az Alföld csendjében. Versek, Bp. 1943.). Müveit többek között Babits Mihály, Berda József és legmeghittebb barátja, Németh László értékelte. Reményi Józseffel, mint ahogy ez az első levélből kiderül, személyesen is találkozott Debrecenben. Üzenetváltásukból három jellemző dokumentumot közlök.

1. Reményi József Gulyás Pálnak

[1932.] dec. 28.

Kedves Barátom:

mennyi melegség, mennyi szív, mennyi értelmi szenvedély, mennyi érzelmes erő fér el egy levelezőlapon! Őszintén köszönöm soraidat, s Juhász Géza1 beígért levelét is.

Azt kérded, hogy rezignált vagyok-e? Indokolt kérdés. Igen is, meg nem is. Néha komikusnak érzem magyar szerepemet (a fájdalom dühe, a kétségbeesés fintora), néha megindítónak. Jövő pénteken az itteni képzőművészeti múzeumban a magyar művészet lényegéről tartok előadást. Természetesen angol nyelven. A magyar életben ki vesz erről tudomást? Tavaly tavasszal a New York-i Saturday Review of Literature-ban cikkem jelent meg az új magyar irodalomról.2 Pár évvel azelőtt „Immigrant Backgrounds” címmel egy angol könyv jelent meg (szociológiai tárgyú), amelynek magyar vonatkozású részét én írtam. Ki törődik ezzel? Érts meg: nem a hiúságom keres visszhangot, hanem értelmem, az a bizonyos „elvi magaslat” keres társakat, esetleg társat. Nincs. Közben egy csomó könyvem jelenik meg magyar nyelven, s a kritikák, amelyekkel odahaza fogadnak, vagy bajtársi biztatások vagy újságírói nyavalyatörések, vagy pedig a meg nem értésnek olyan ostoba exhibíciói, hogy még lesajnáló mosolyt sem érdemelnek. Az amerikai magyar élet éhes, munkátlan, rosszul kereső, reménytelen, közönyös emberek sziget-tra- vesztiája; közöm van véreimhez közös múltunknál fogva, de én nemcsak az italnak és nemcsak a kenyérnek tudok vagy akarok élni. Tizennyolc évi amerikai létem elidegenített a hazai pózoktól is. Tanulság: nem szabad kivándorlónak lenni. Még nagyobb tanulság: ha már kivándorló az ember, szakítson a múlttal, pláne, ha annyira amerikaiak között él, mint jómagam. Mágikus tanulság: a gyökér erősebb az önzésnél, amely talán egyértelmű a megszerezhető felszínes nyugalommal.

Németh László folyóirata?3 Előfizetője vagyok. Elsőrendű. Meglep aszketi- kus bátorsága s önérzete, amely a tudás és intuíció erejével le tud tekinteni a betűkukacokra. Intellektus... építően, kívánatosán naiv, mert hisz a betű közvetítő erejében. Én is hiszek benne, csak túl messze vagyok a tapintható magyar sorstól, s túl