Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Duba Gyula: Illyés és Novomeský (értekezés)
Illyés és Novomesky emlékszem! - a szocialista társadalomért dolgozott életében, nehéz kezdeteinél is jelen volt, de nem szeretne részt venni a temetésén! 4 A huszadik századi történelem óhatatlan velejárói a logikátlanságok és látványos ellentmondások, az idő paradoxonai. A jelenségeket bőven átjárják a nemzetek sorsélményeiből és közösségi ösztöneiből következő spirituális érvek és transzcendenciák. A rendezőelvek tudatosságával szemben ösztönös beidegződések és zsigeri fenntartások feszülnek. Mindezeket Illyés szövegében és Novomesky válasznak szánt fejtegetéseiben, tehát a „két levélben” is bőven megtaláljuk. Lévén, hogy mindketten költők és hiteles nemzetvédők! A gondolatok pengeváltása arról szól, ami a két nemzetet szembeállítja egymással, bár akár össze is köthetné! Az ellentmondások mélyen az időbe nyúlnak, és mintha megnyilvánulásukban a huszadik századi közép-európai történelem metafizikája állna szemben ugyanezen történelem materializmusával. S az összkép eléggé lehangoló, bár valamiféle egység rajzolódik ki belőle, amely azonban inkább a szintézis lehetetlenségére utal. A megértés érdekében csupán a jóindulatot és készséget tudja ajánlani! Illyés levele a kérdéskör magyar értelmezésének erős tényanyagát mutatja fel és a szenvedélyes igazságkeresés érdekében a problémák sprirituális értelmezésére épül. Megsejteti a magyar nemzeti lelkületet! Ontológiai mélységében tárja fel az évezredes történelem tapasztalatainak a természetét és értékrendjét, a népi fo- gantatású magyar gondolkodás és öntudat ösztönbeli és lelki vegetációját. Vallomását költői élményével kezdi. Elmondja, hogyan és miért nem tett eleget New Yorkban egy csehszlovák írói-nagyköveti meghívásnak, mondván, hogy nincs keresnivalója olyan állam követségén, mely államban elnyomják a magyar néptöredéket! Közben később bánja, sajnálja, sőt szégyelli, hogy visszautasította a közeledés szándékával feléje nyújtott baráti jobbot, de úgy érzi, másként nem tehetett! Majd a budapesti csehszlovák nagykövetségen, ismét írótársaságban veti fel a kérdést, a magyar nyelvet gyűrűként körülvevő „intolerancia” problémáját. Gondolatait levele több fejezetében összegezi! A középkor nem ismerte az etnikai ellentétek és a nemzeti kultúrális nyelvek szembenállását, a francia forradalomkor - 1789 - az ország lakosságának 45 százaléka breton, baszk, katalán s más anyanyelvű. Az állam egységesítése érdekében kezdődik a francia nyelv hegemóniája. Ekkor kezdődnek a nacionalizmusok és nemzetállamok, kezdetben - a franciáknál — valamiféle „új világrend” eszményében, erős állami egység jegyében, mely később felerősödve eltorzul és a visszájára fordul. Az egy állam - egy nyelv törvénye a történelmi Magyarországon II. József rendelkezéseiben - a német államnyelv révén - valósul meg. Ebben gyökerezik a negyvennyolcas forradalom utáni magyar kormány értetlensége, tévedései a kisebbségekkel szemben. A kiegyezés utáni türelmetlen kisebbségpolitikát Illyés Trefort Ágost kultuszminisztertől eredezteti. Francia származású, ahogy a neve is
