Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (értekezés)
Kassa és a Rákócziak a református egyház alapjait rakja le ha egyelőre még csak a Királyi Házon belül, de már ez is rés az egyvallású Kassa kialakításának törekvéseiben. Az ekkor már fejedelemként bevonuló Rákóczi húsvét első napjára, 1644. március 27-re tűzi ki az új egyház megalakulásának napját. Maga készíttet úrvacsorai edényeket, térítőkét stb. Az igaz, hogy miután március 29-én elhagyja a várost, hiába bízza meg Beöthy Orbán kapitányt az eklézsia őrzésével, a tanács nem ad szállást Regéczi Horváth András prédikátornak, azt felelik... „Jobb lesz, ha Bárczán és nem a fejedelem házánál lészen rezidenciája”... A három vértanú halálának egyoldalú szemlélői napjainkban a ma már katolikus többségűvé vált városban (tehát nem saját korában) azért tartják bűnösnek Rákóczit, hogy nem nyújtott védelmet a Királyi Házba húzódott papoknak az ellene áskálódókkal szemben. Rákóczi György ezután is többször megfordult a városban, felesége pedig szinte patrónusává válik a később létrejövő református eklézsi- ának. 1626 márciusában még mint Bethlen Gábor fővezére vesz részt a nagy pompával megrendezett esküvőn Brandenburgi Katával, de az említett 1644-es bevonulásakor már fejedelem. Ennek ellenére a városi tanácshoz intézett kérését elutasítják, hogy a pünkösdi ünnepek idején az akkor valóban Kassára érkező Loránffy Zsuzsánna és Zsigmond fia tiszteletére a dómban tarthassák református szokásokhoz híven a szertartásokat. A fejedelem nem akarja kiélezni a város és közötte kialakult ellentétet, ezért az ünnepeket a fiával és feleségével a Királyi Ház kápolnájában tartják meg annak ellenére, hogy a linzi béke értelmében Felső-Magyaror- szág hét vármegyéjének és Kassa városának haláláig jogos tulajdonosa. Az 1647-es országgyűlés XIX. törvényeikkelye kimondja, hogy a város a református egyház templomának építésére köteles helyet adni. „...A helvét hitvallású országlakosok panaszos kérésére elrendelték... hogy Kassa városa és ennek a hatósága a polgártársaknak és a városban lakó többi helvét hitvallású embernek is engedje meg a helvét hitvallásnak minden akadály nélkül való szabad gyakorlatát, a harangok és a temető használatával együtt...” A 2. cikkely még ennél is erősebb: „...És jövőre ne merészelje ez a város az előbb említett katolikus és helvét hitvallású lakosokat vallásuk szabad gondolatában bármi módon háborgatni”... Kassa védekezik. A Habsburgokhoz fordul, alkudozik, a Mihály-kápolnát a katolikusoknak ígérik, csak ne kelljen végrehajtani a sérelmes törvénycikkelyt. Miután Rákóczinak tudomására jutott az egyezkedés, újból megjelenik csapataival Kassán 1648 január végén, és egy hétig tartózkodik ott. A város tanácsa most a „nagy álom” érdekében Rákóczihoz alázkodik, hogy ne hajtsa végre a rendeletet, de a fejedelem nem hajlandó erre. „...Mi kegyelmeteket a nemes ország statútumai ellen nem oltalmazhatjuk, nem is akarjuk oltalmazni...” üzeni nekik. A fejedelem halálával (1648) a város ki tudja hányadszor, ismét a Habsburgok kegyeit keresi és Wesselényi Ferenc közbenjárását kérve hűséget ajánl a Habsburgoknak azzal, hogy „...a re- ligió dolga maradjon abban, aminémű állapotban találta a megboldogult fejedelem...” Az országgyűlés azonban már nem hisz a városnak, és 1650-ben a város
