Irodalmi Szemle, 2006

2006/12 - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (értekezés)

Kassa és a Rákócziak

telendő Pethew János úr, a város házán a nemes tanács és az egész község egyértelmű akaratából és megegyezéséből szabályszerűen megválasztatott a magyar szónok feladatainak végzésére... híven hirdesse a templomban az Evangélium tiszta és igaz tanítását, a téves tanokat pedig, amilyenek az anabaptistáké és a sacramen- táriusoké (reformátusoké, GyL.) és mindazokat, amelyek az Isten szavával nyilvánvalóan ellenkeznek, semmi körülmények között el ne fogadja és ne tanítsa... Hivatásában és egyházi kötelmeiben senkit se ismerjen el elöljárójának, csupán a bíró urat és a szenátust.” (Wick Béla: A kassai Szt. Erzsébet dóm, 66. old.) Egyenes beszéd. Értsen mindenki a szóból. Kassa egyvallású város. A papnak nem az egyházi feljebbvalója, hanem a mindenkori tanács mondja meg: mit prédikáljon, kit hogyan részesítsen az isteni kegyelem áldásaiban. Aki pedig másként végzi dolgát, úgy jár, mint az 1567 januárjában Kassa városába behúzódó Csanádi Imre unitárius prédikátor. A tanács a farkasordító hidegben kivereti a városból, mondván „nehogy fertőzést tegyen” Kassán. (Szabó Lajos: Kassai kálvinista krónika 6. old.)

Hogy a Királyi Házban (ma a Fő utcán a premontreiek háza) mi történik, az a király által kinevezett főkapitány, Gonzaga Ferdinánd dolga. Buzgó katolikus, és az istentiszteleteket a Királyi Ház udvarában lévő kápolnában tartatja. Még az 1600-as évek elején Kassán tartózkodó Pázmány és Tutkó Jakab is csak magánházakban prédikál - a dómba, s az elvett templomokba a tanács nem engedi be őket. A török elől az országgyűlés által Kassára irányított egri káptalannak sem adnak helyet, kénytelenek Jászóra menni. Nem járnak különbül a megszállt területekről menekülő kálvinisták sem. Ugyan szállást kapnak, de istentiszteletet nem tarthatnak, ha úgy vágynak istenük után, mehetnek a közeli faluba, Bárcára.

Ám nemsokkal ezután villámcsapásként éri a hír a kassaiakat: Rudolf császár Pázmány jelentése alapján elrendeli, hogy a nagytemplomot és az elvett javakat adják vissza a katolikusoknak. Nyomatékül oda rendeli Belgiojoso kassai főkapitányt, aki ágyúkat szegez a dómnak, hogy érvényt szerezzen a császári parancsnak. 1604. január 6-án el is veszi a dóm kulcsait Bocatius Jánostól, a város fűr- menderétől, s átadja azt az egri káptalannak. Valószínű — jegyzi meg Szabó Lajos az 1944-ben megjelent könyvében, a Kassai kálvinista krónikában az így kierőszakolt templomátadás és a város megszégyenítése, a jezsuiták jelenléte eredményezte, hogy az eddig császárhű városból kuruc Kassa kegyen. Egyezkedni kezdenek Bocskaival, akinek csapatai 1604. november 11-én a városi tanács és a lakosság örömére bevonulnak Kassára, s a dóm, illetve a Mihály-kápolna ismét visszakerül a lutheránusok kezére.

E hosszúra sikeredett bevezető után jutunk el végre a Rákócziaknak immár hadvezéri, később fejedelmi rangban való megjelenéséhez Kassán. Viszont e bevezető nélkül sok mindent, ami ezután következik a város és a Rákócziak kapcsolatában, csak hiányosan, vagy féligazságaiban ismernénk meg.

Itt kell megjegyeznünk, hogy sokáig az a tévhit uralkodott még a Rákóczi- kutatók körében is, hogy a Rákócziak első kassai megjelenése összefügg a Bethlen