Irodalmi Szemle, 2006

2006/11 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (11) Magyar líra a két világháború között (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (11)

MAGYAR LÍRA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

Minden olyan korszakolás az irodalomtörténet-írásban, amely az irodalmi folyamatokat a nemzeti történelem sorsfordulóihoz próbálja igazítani, többé vagy kevésbé erőltetett. A magyar történelem 1918 és 1920 között bővelkedik drámai fordulatokban. Röpke két év leforgása alatt lezajlott egy polgári demokratikus forradalom, bolsevik hatalomátvétel, majd ellenforradalom és restauráció; széthullott az Osztrák—Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország, a nemzet egyharmada idegen államok fennhatósága alá került; előbb a négy évig tartó háború, majd vörös és azt követően fehér terror tizedelte meg a lakosságot; végül 1920. június 4-én megkötötték a trianoni békét, amely a régi, nem teljesen független Magyarország helyén egy szinte minden irányból ellenséges államoktól körülvett független, de alig életképes kis Magyarországot kreált.

Ezek a viharos történelmi változások nyomot hagytak ugyan a magyar irodalomban is, de alapvetően nem forgatták föl a század első két évtizedében kikristályosodott rendjét. A magyar irodalomban, ha egyáltalán szabad így fogalmazni, a polgári forradalom (Adyék) és a szocialista forradalom is (Kassákék) addigra végbe ment már, s egyik sem bukott el. Az irodalomban végbemenő folyamatok nem szakadtak meg a történelmi fordulatok nyomán. Ezek hatása lassan és csak jóval később, a harmincas években kezdett megmutatkozni, főként a népi írók fellépésével. A jobboldali konzervatívok és a szélsőjobboldali radikálisok részéről érték ugyan durva támadások a Nyugatot és munkatársait (főleg Babitsot), de sem a folyóirat működését, sem szerzőinek publikációs lehetőségeit nem szüntették meg. A bethleni konszolidáció előrehaladtával pedig az emigránsok nagy hányada is hazatérhetett.

A történelmi változások legfigyelemreméltóbb fejleménye a magyar irodalomra nézve az volt, hogy a történelmi Magyarország romjain létrejött utódállamokban a magyar irodalomnak új, regionális központjai alakultak ki. 1919-20 óta beszélhetünk (cseh)szlovákiai, romániai és jugoszláviai magyar irodalomról. Ezek azonban továbbra is szerves részei maradtak az egyetemes magyar irodalomnak. Jelentékeny, budapesti mércével is mérhető irodalmi értéket közülük azonban jobbára csak az erdélyi irodalmi műhelyek hordtak ki. A Trianont követő két évtizedben a csehszlovákiai és a jugoszláviai magyar irodalom a provincializmussal és a dilettantizmussal viaskodott, inkább kevesebb, mint több eredménnyel, s értékesebb műveinek is inkább csak regioGrendel Lajos