Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Duba Gyula: Parasztírónk a múlt századból (Sellyei József munkásságáról) (esszé)
Duba Gyula Ily módon lesz érzékeny felvidéki minőség Sellyei ösztönös létfilozófiája: ellenezte a revizionizmust és elítélte a fasizmust, mert ő minden erőszak ellenfele! S amikor mindenki magyar lehet, ő „gyanús elem”. Nehéz magyar léthelyzet ez s az írás tragikuma! Mintha előrevetítené, hogy az író a történelem - a hatalom, a politika — játékszere! Némileg még a későbbi kisebbségi léthelyzethez is hasonlatos. Amikor a nép magyarságának örülhet, ő kimarad belőle, mint amikor 1945 után a világ a békének örül s a szlovákiai magyar bűnhődik! Sellyei korának kisebbségi magyar gondolkodója akkor a demokratikus tüntetések - Kassa, Tornóc - és a díszkapu- ácsolás végletei között hányódik! Mintha a felvidéki történelem és valóság így nevelné európaivá a magyar írót. A Magyar Nap folytatásokban közli Sellyei Naplóját, bevezetőjében így vall magáról az író: „A meglátott dolgok arra kényszerítenek, hogy asztalhoz üljek, kézbe fogjam a tollat és írjak. Dübörgő parancs az írás, mert a szemeimet és minden megnevezetlen érzékszervemet arra állította be, hogy fölfogják a körülöttem való élet jelenségeit, és húrokat üssenek bennem a szomorító vagy megörvendeztető zenére.” Személye és munkássága akkor már hiteles hangot jelent a kisebbségi- s a világméretű - szellemi káoszban. Nem mondanak le róla az agrárpártiak sem, a magukénak szeretnék. A Magyarságban Békefi Sándor megtámadja a Magyar Napot, cikke mellett közlik Sellyei Ellenzéki parasztember című írását, a magukénak nyilvánítva az írót. Bár ő ekkor már a honorárium hiánya miatt szakított a baloldali lappal, így ír a Magyar Napnak: „Kellemetlenül érint, hogy önök nem tudtak nekem pénzt küldeni, noha a bevonulási időre jól jött volna. Bizonytalan kegyelemkenyéren kell hagynom a családomat, pedig kb. 200 korona kielégítene bennünket az egy hónap hosszára.” Másrészt a lap szerkesztőségének a támogatásával a parasztíró európai fórumig jut el, 1936 szeptemberében a brüsszeli Világkongresszusra küldik Barta Lajossal. Sellyei itt a kisebbségi parasztság békevágyáról beszél: „Kulturális maga- sabbrendűség felé igyekszünk, és harcos békeakaratunk abban is megnyilvánul, hogy én, egy ember a nagy csehszlovákiai magyar paraszttáborból itt vagyok. A szavam, az itt hangosan kifejtett akaratom a béke!” A határváltozás minden addig volt dolgok után pontot tesz. A kisebbségi „nemzeti” jobboldal (Jarossék) helyet kapnak az országos politikában. Sellyei számára a népi írók társasága marad, elsősorban a Szabó Pálé. Köztük elfogadja a Márciusi Front elveit, 1939 augusztusában a Nemzeti Parasztpárt országos vezetőségébe választják. írásait a Szabad Szó közli, Móricz Kelet Népe és Kassák Munkája pedig néhány elbeszélését. Meséit és néprajzi gyűjtéseit a Franklin Kiadóhoz küldi, Schöplin Aladárnak írja: „Kedves uram, bocsánatát kérem a zavarásért, de szíves engedelmével megkérdezem, megvan-e még kéziratom s mi a sorsa? S újra szíves engedelmével elmondom, hogy július 10-én lejár a váltóm a banknál. Kb. 20 pengőt kéne fizetnem negyedéves kamatnak, hogy irgalmatlanul el ne árverezzék két ágyamat...!” Nem kap pozitív választ, a kiadónál lévő kéziratai jórészt elvesztek. A pesti szerkesztőségekben is megjelenik néha, sápadt, beteges külsejű, csiz
