Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Duba Gyula: Parasztírónk a múlt századból (Sellyei József munkásságáról) (esszé)
Duba Gyula melyet bennünk a falu ősi tisztaságú magyar levegője támasztott a regösjáráskor, nemcsak hogy új magyar életfelfogásunk gazdag tartalma és munkára irányító ereje lett, hanem oda is fűz minket mindazokhoz, akik a magyar vér sajátos géniuszát hordozták vagy kutatták hosszú századok során.” Ebbe a szellemi miliőbe, érzelmi-gondolati valóságba ágyazódik Sellyei egyénisége és írásművészete. A történelem háromszor érintette meg, jelentkezésekor, a Nádas házak (1957) idején és most harmadszor, hogy esszém felidézi őt. Szóljunk második meg- idézéséről! A Sellyei-hagyaték felmérése és értékelése Csanda Sándor komoly irodalomtörténeti munkája volt. A Nádas házak előszavában felvázolt pályaív hiteles. Ellentmondásos korban kiegyensúlyozott teljesítmény. A mű a Megalkuvás nélkül című antológiát követve a második könyv, amely az első köztársaság hagyományát, a szlovenszkói magyar irodalom szellemiségét idézi. Igazából mégsem kelt kellő figyelmet. A vidéki élet ellentmondásos korban zajlik, Sellyei tragikus parasztvalósága a nem kevésbé drámai szövetkezetesítés apokalipszisével szembesülhetett volna, de az új kor tragikuma már érzéketlennek bizonyult a régivel szemben. A parasztot már „csak” részben nyomja a szegénység, hanem inkább a közös tulajdon bevezetésének súlyos metamorfózisa és a föld birtoklásának kálváriája s az ezzel összefüggő sorstragédiák. Amellett a magyar gondolkodást ötvenhat drámája és a követelmények tragikuma foglalkoztatja. S mindemellett irodalmunk a háború utáni évek kataklizmájának a „kibeszélésére” készült. Első fogadtatása a harmincas évek elején viszont a történelem jegyében zajlott. Ezt a Balogh Edgár-idézet is jelzi, nyomósítja! író és kora könnyen azonosul, mintha Sellyei írásművészete a történelem terméke lenne. Fiatal értelmiségünk - a sarlósok - a faluban, a parasztban látják az őserőt, a jövő biztosítékát. Sellyeit, s tegyük mellé Morvay Gyula nevét, mintha nekik teremtené a kor! De a Masaryk Akadémia is értékeli, s a politika is érte nyúl! Először a szociáldemokraták, majd a Republikánus Földműves és Kisgazda Párt (Agrárpárt), a Hodzsa-féle kormánypárt tagja lesz. Bár közben érzi, hogy ez a párt nem az ő sorstársait védi! „Pártokon fölül akartam állni mindig, de erről a kényes polcról leszállított a kenyér. Amikor én az energiáimat augusztusban oda vittem a Republikánus Földműves Párt magyar osztályához, akkor - szégyellem, de így van - elsősorban a kenyér miatt mentem. Meg köllött győződnöm arról, aki pártokon fölül van, az pártokon alul van.” Nyílt szó, írói beszéd! Anyagi gondjaitól késztetve állást kér Csömör István magyar pártvezetőtől, képviselőtől, de - bár a politika szívesen megnyerné magának - nem segítik. Kiszámíthatatlan fegyvertárs lenne, befolyásolhatatlan pártfogolt, enfant terrible, aki a maga útját járja. A politikában naiv lélek, úgy véli, hogy író volta, munkássága önmagában támogatásra jogosító értéke! Hasonló csalódás még egyszer éri később... A baloldal is felismeri értékeit és tevékeny politikája érte nyúl. Miután a Korunk mintegy íróvá avatja, a politikai lapok bő helyet kínálnak számára hasábjaikon. A pozsonyi - aktivista - Reggel tárt karokkal fogadja. A kormány által támogatott újságot nagyrészt emigránsok szerkesztik, a magyar revizionizmussal polgári humaniz
