Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Duba Gyula: Parasztírónk a múlt századból (Sellyei József munkásságáról) (esszé)
Duba Gyula szüksége! Korai elhatározása, hogy megírja „a szlovákiai magyar paraszteposzt”! Nagy szavaknak vélhetnénk, talán komolyan sem kell venni őket! Tudjuk azonban, hogy komoly tehetség esetében a magas célok nem nagyzoló frázist és az önmérséklet hiányát jelentik, hanem inkább képességei megérzését és a szellemi horizontot, amely a becsvágyát munkára készteti. Furcsa fickó, gondolhatnánk, csodabogár ez az önmagával szélmalomharcot vívó sellyei legény! Miközben ontja a szövegeket, kocsmában dorbézol, s ha érzéseinek nem tud írott formát adni, paraszti mulatozásba fog, hogy részegen „kikurjanthassa” magából. Nem a pesti bohémek és krúdys éjszakai kalandozások létformája ez, annál mélyebb értelmű, drámaibb valóságkép. Társaiba kapaszkodva az elkárhozó legénynek a kocsma, az ital és a „kurjantás” készíti elő és teszi lehetővé, hogy éjszaka írt munkáiban szenvedélyes igazságkereső, hiteles művészi erő legyen. Az érlelődő parasztíróra nem is kell sokáig várni! A kolozsvári Korunk avatja azzá és teszi ismertté 1930-ban, amikor Gaál Gábor elismeréssel közli Téli világ és Nyári napok című írásait, Zsellérminiatűrjeit, majd folyamatosan mintegy tizenöt elbeszélését, vázlatát és karcolatát, s Lósorozás Gádorosán című kisregényét. Gaál Gábor hozzá írott első levelében Sellyei korábbi írói credóját idézi: „A parasztok kiszolgáltatottságát látom. Aki róluk ír, csak forradalmár író lehet, aki föltárja a mély szakadékot, melybe hullunk”. Forradalmisága természetét későbbi levélváltásukból ismerjük meg, melyben Gaál Gábor kéri őt, hogy a Lósorozás Gádorosonhoz írjon még egy befejező részt, mert így „el van ejtve a dolog”. A történet végére osztályharcosabb pontot vár Sellyéitől. O azonban visszaírja, hogy nem tudja másképp befejezni a történetet! S bár rövid kiegészítést ír hozzá, valószínűleg nem küldi el, mert munkája eredeti formájában jelenik meg a Korunkban. 4 A Hatszögletűföld formajegyei és térideje, nyelvezetének szövete és szerkezeti logikája a többi kisregénye - Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet, Nádas házak, Lósorozás Gádoroson — és Sellyei írásművészetének formakultúrájára érvényes. De ezen túl a széppróza fontos műfaji jegyeire is utal. Ortega mondja a regényről, hogy nem az eseménysora, a cselekményessége köt le, hanem a leíró részek, a tárgyi és lélektani jegyek összessége, tehát a mű formája, mely révén az író egyedi és érdekes embertípust teremt. Ne értsük félre Ortegát, korántsem állítja, hogy a cselekmény, a tettek feleslegesek lennének! Csupán azt érzékelteti, hogy a kalandregények és kimódolt történetek tetteinek sora, az izgalmak szórakoztató feszültsége nem lehet a fő hatóerő! Mert az élet lényegét és a történések értelmét, az emberi valóság természetét valami más képviseli. Nevezetesen a lelki motiváció és apróbb körülmények, az emberi magatartás és a tárgyi világ összefüggései, a létfeltételek harmóniája és az érzések és vágyak kifejeződése, az önfenntartó léterők működése. A regényalak nem mindig hős, de mindig ember! Sellyei parasztalakjai közelről sem eszményi jellemek, gyakrabban önző, számító és durva lelkek.
