Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Aich Péter: Hangverseny (elbeszélés)
Hangverseny Úgyhogy annyiban maradt az ügy; megvárjuk a fejleményeket, idővel csak meglátjuk, mi lesz ebből, vélekedtek. Nos az lett, hogy se szó, se beszéd, kérdezés nélkül építeni kezdték a túloldalról a hidat. Azaz hozzáfogtak az újjáépítéséhez. Rákötötték a középen megmaradt ép részre, a folyó neutrális terület, mondták egy diplomáciai jegyzékre jócskán elkésve reagálva - bizonyára szándékosan, jegyezte meg Rigó Pál úr meg azonkívül úgyis majdnem kész, most már őrültség volna abbahagyni. Nem engedem, hogy bárki bántsa a hidat, hangsúlyozta Kakas Alfonz, amikor Fecske Jánossal, az énekkar karmesterével tárgyalt nem sokkal a befejezés előtt. Fecske János kissé gondterhelten ráncolta a homlokát, Kakas Alfonz határozott kijelentése azonban némileg megnyugtatta, ha összeköt, nos, kössön ösz- sze, ez így elvben jó. Persze akadt még probléma, ha a túloldalon építkeznek, akkor innen is kéne, ki fogja azt megcsinálni, hogyan és miből, ezt így hirtelenében összehozni kissé bajos, nem számítottunk ezzel, ugyebár. Ám Kakas Alfonz minden kételyt eloszlatott, nincs gond, a terveket ingyenesen átengedjük, mondta, a többiekről is megegyezünk, biztosan. Elegáns volt, előzékeny és megnyerő, Fecske János uram ugyan még mindig furcsállta ezt, a tapasztalat, nemde, persze az még Pulyka Flórián korából származik, más szelek fújnak most, előre kell nézni, a szebb jövő felé, azt kell építeni, az ám, amint ezt Kakas Alfonz fennen hangoztatta. Noha Fecske úr kétkedett, balsejtelmeit nem tartotta eléggé megbízhatónak és indokoltnak, vagyis körvonalazhatónak, valóban úgy látszott, tulajdonképpen nem volt mitől tartani, mert hát építkeztek, ez tény, mi több, ha értelmesen fejlődnek tovább a dolgok, bármikor átmehetnek majd, arra van a híd, igaz-e, hangversenyre például, ez érthető, mindenképpen pozitív fejlemény lenne, a kultúra és esztétikum terjesztése küldetés, Kakas Flórián előzékenyen helyeselte az ilyen föltevést, remek ötlet, mondta, persze az üzlet sem elhanyagolható, fontos, hogy sokoldalú kapcsolatokat építsünk ki, mindnyájunk előnyére válik, kedves szomszéd. Végül Kakas úr győzködése és a vágyálmok hatása megtette a magáét, Fecske úr többször elment Pali barátjához, az ő tizedik emeleti lakásából kiváló kilátás nyílt, orruk e- lőtt épült a híd meg a bekötőutak, milyen szép, ó. Végül úgy egyeztek meg, hogy Fecske úrék énekkara - az Oscines - természetesen szintén részt vesz a munkálatokban, közös érdek elvégre, meg kell találnunk az utat egymáshoz, kölcsönösen, hangsúlyozták, különösen Kakas Alfonz, valamint Gácsér Roland, aki a vízi munkálatokat irányította, ellenőrizte a pilléreket, és az elkanászosodott folyó szabályozását, Fecskéék elsősorban az anyagszállítást vállalták, na meg saját hídfőjük rendezését Kakas úrék előzékenyen és bérmentesen átengedett tervei szerint, igaz u- gyan, kissé bombasztikusan hatott, megalomániásan, na de ajándék lónak, ugyebár. Rigó Pál nagyon barátságos és vendégszerető ember volt, az énekkar szólistája, de ezzel sosem vágott föl, ezért mindenki szerette, a többiek is gyakran jártak hozzá, különösen most, az építési műszak után általában hozzájöttek, hogy a tízemeletnyi magaslatból megtekintsék az az napi haladást, egyúttal próbát is tartottak, ha már ott voltak mind. Pacsirta András barátjuk kissé féltékeny volt emiatt,
